Mit lehet kezdeni az elég magas fokú önbizalomhiánnyal?

Önbizalomhiányt sikerélményekkel lehet "kezelni". Nagyobb gond a súlyos megfelelési kényszer. Pszichológusok foglalkoznak vele, viselkedés terápia jó rá. Sokkal olcsóbb egy könyvtár bérlet, mert a könyvtárak dugig vannak önismereti, önfejlesztő könyvekkel.

Azt érdemes azért tudni, hogy az alapvető mentalitást, habitust nem lehet megváltoztatni. Szóval egy csendes, szorongó, zárkózott lányból sose lesz egy nagyhangú partyarc. Fejleszteni lehet magadat, elég melós, időbe telik, és gyakorolni kell.

Bíztatásként egy jó hír: Az emberek az idő 99%-ban saját magukkal, a saját dolgukkal, gondjaikkal vannak elfoglalva. Sem nagyon, sem sokáig nem érdekel senkit, hogy mi van veled, milyen ruha van rajtad, stb. Ezért fölösleges túl nagy jelentőséget tulajdonítani, hogy mások mit gondolnak. Bárhogy élsz, bármit csinálsz, mindig lesz aki szeretni fog, és olyanok is akik nem.

Hiszen a kérdésedből ki is derül a válasz. Mindent túl gondolsz. Ez bizony nagy baj. Ez egy olyan dolog amit magadban kell leküzdened. Valószínüleg tudod te is, és a környezeted is mondja neked sokszor hogy okos, ügyes vagy. Elég vagy! Nem kell mindig többet akarni, vagy kevesebbnek gondolni azt amid van, vagy ami vagy. Lehet, hogy megfelelési kényszer áll a háttérben, amit még te sem fedeztél fel, de valami titkon mindig azt mondja neked, hogy nem elég az amit teszel. Viszont ha minden tőled telhetőt megtettél, akkor nem szabad hogy ilyen gondolataid legyenek.

Én korod beli vagyok, és tavaly ugyanilyen problémáim voltak, valahogy sose voltam elégedett, nem volt önbizalmam semmilyen téren. Én szakot váltottam egyetemen, megismertem a mostani barátomat, és próbálom a lehető legpozitívabban nézni a dolgokat. Nem mondom, van, hogy néha előjennek ilyesféle gondolatok, de hamar le lehet küzdeni őket.

Ami nekem megoldotta a problémám, az csupán annyi, hogy rájöttem felesleges rosszul éreznem magam. Annyi értékes időt el lehet veszíteni ezzel a hozzáállással, hogy az jobban bánt, mint maga a probléma.

Emellett persze beszélj a családoddal, barátaiddal. Csak hidd el amit mondanak, és ne azt gondold, hogy csak vigasztalás képpen mondják azt amit.

Persze, ha súlyos a probléma akkor érdemes szakemberhez fordulni. De én azt javaslom, kezd az alapoktól, és tegyél fel magadnak nagyon sok kérdést, hogy miért érzed azt amit? mi az oka?

Remélem tudtam segíteni és majd leküzdöd ezt!:)