Miért divat a tinik körében az adhd/autizmus?

Attól még, mert TE nem fogadsz el egy betegséget, a másik nem lesz egészséges. A papírért meg nem tudsz harcolni, mert vagy odaadják, vagy ha nem vagy az, akkor nem, és a diagnosztikánál kicsit több dolgot néznek, mint amennyit te össze tudnál kamuzni pár Tiktok videó alapján, feltárják kb. a fél gyerekkorod is és van olyan alkalom, amikor a szülőddel együtt mész és vele is elbeszélgetnek.

Egy valóban lusta ember egyébként full leszarja, hogy ő lusta és nincs szüksége papírra, hogy az maradhasson :D Aki ADHD-s, az a gyógyszer és/vagy terápia miatt diagnosztizáltatja magát, hogy utána ezek segítségével TUDJON normálisan funkcionáló emberként élni.

Én diagnosztizált ADHD-s vagyok, 49 éves, úgyhogy nem forgolódok tinik körében. Könnyen el tudom képzelni, hogy náluk divat lett.

A jaj, depis vagyok - anno ez volt a divat, lehet, és nem vonom kétségbe, hogy tinik(!) körében az ADHD divat lett.

Ettől ADHD még létezik, és sokan diagnosztizálatlanok ma is, vagy félrekezeltek.

Vagy ami még rosszabb: Mivel ez most már divat, maga a pszichiáter is egyből azt feltételezi, hogy aki ezzel a gyanúval megy hozzá, hogy neki esetleg ez van, egyből elutasítja. Lehet erről olvasni a Redditen is.

Sok diagnosztizált fiatal van, angolul "college"-be járnak. Nem tudom, hogy ez minek felel meg, főiskola talán?

A lényeg, hogy valóban, szakemberek által diagnosztizált ADHD-s fiatalok már sokszor nem merik szedni, nem kérik a Ritalint vagy Adderallt, mert a társaik, akik nem ADHD-sek, a nyakukra járnak, hogy adjál már.

Ami az ADHD-snek gyógyszer, az a nem ADHD-snek dopping, meg divat. És az utóbbiak vannak többen.

A közösségi média meg túl nagy teret nyert.

A kérdezőtől ezt idézem, mert nagyon durva, és biztos igaz:

"Mostanában körülbelül akkora divatja lett közösségi platformokrol diagnosztizálni magukat a tiniknek ADHD/autizmussal"...

A válaszom a tiniknek: Ne közösségi oldalon olvasott vélemények/like-ok alapján keresd, hogy a tünetek passzolnak-e, mert lehet hogy igen, de ilyen helyeken tényleg nem találsz semmi értelmeset.

Én az additudemag.com-ot és egyéb, keresőkbe beírt, megfelelő kulcsszavak alapján talált orvosi és tudományos kutatásokról szóló cikkeket olvastam.

Azt mondják, hogy az új generációk már szinte úgy születnek, hogy értenek a számítógéphez, meg már néhány évesen tudják használni az Internetet.

Erre azt látom (még az unokaöcsémnél is) hogy folyton a közösségi média a meghatározó.

Hát nagyon csalódtam. Volt egyszer egy Internet, ami a tudás szabad megosztásáról szólt. Nem közösségi médiáról. Értsd: Like-ok, véleményhuszárok, influencerek.

És az az Internet most is ott van. Mondják, hogy az Interneten minden van.

Akik ezt mondják, azok épp csak azt nem fogják fel, hogy a "minden"-ben az okos és hiteles dolgok is ott vannak. Ezért mondjuk, hogy Minden ott van az Interneten!

Csak nem hozzászólások, nem közösségi média, hanem cikkek és letölthető könyvek formájában (igen, ebbe a torrent is beletartozik).

De a közösségi médiát azt orvostudmányi (ADHD, Autizmus, vagy akármi) témákban felejtsd el!

Én annak idején nagyot csalódtam a nagyobbik unokaöcsémben, amikor tiniként azt bírta mondani, hogy "Most már nem a Facebook van az Interneten, hanem az Internet van a Facebook-on".

Micsoda kihagyott lehetőség, ha nem az internetet használod, hanem a közösségi médián lógsz!

A kérdezőnek riszpekt a kérdésért, mert ADHD-diagnózis témában általában agresszívek és támadóak, miközben vannak a valódi ADHD-sek, és pont az arrogáns kritizálók nem értik, hogy attól, hogy valakik divatot csinálnak valamiből, attól az még igaz és létezik.

Például attól, hogy valaki "depisnek" mondja magát, depresszió még létezik - bár szerintem nem különálló betegség az sem, hanem tünete valami egyéb problémának.

Én tényleg ADHDs vagyok (pszichiáterek mondták ki).Ezt a szrt senkinek nem kívánom, magamnak meg pláne.

Viszont nagyon uncsi,mikor boldog-boldogtalan magára aggatja ezt a címkét úgy,hogy semmi köze nincsen a témához.

Régen is sok ilyen ember volt, csak akkor ezeket még nem is diagnosztizálták.

Az teljesen más, hogy a beolvadási kényszer és a “tucat” jelenség helyett most újabban az a menő, hogy a legfelszínesebb libák is “kis furik”, “kis különlegeskék” akarnak lenni, hogy ezzel a figyelem középpontjába kerülnek, ezért magukra húzzák az aktuális divatbetegségeket, amivel kapcsolatban a leghangosabban kárálnak a médiában.

Valójában SOHA nem lesz még halvány gőzük se arról, olykor mennyire nehéz ezekkel a tünetekkel és adottságokkal élni.

A nagypapám, akivel a temetésén találkoztam először újszülöttként, az elmondottak alapján több, mint valószínű, hogy Asperger-szindrómás autista volt. És ez a legfőbb oka annak, hogy anyám pont ezen tényező miatt soha nem fog 100%-ban szeretni és elfogadni azokkal a tulajdonságokkal, amikkel erre a létre kényszerültem (akármennyire hangoztatja konzervatív keresztényként, hogy egy szörnyeteg vagyok, amikor ezt állítom)…

15. válaszoló vagyok.

Újra elolvastam a kérdező kérdését, és úgy éreztem, hogy nem válaszoltam.

"Mi előnye származik belőle ha annak vallja magát valaki?!"

És lövésem nem volt, hogy akár tini, akár nem, mi előnye származik belőle.

Mondjuk ingyen utazok a BKV-n, a MÁV-nál és a Volánnál 90%-os kedvezményem van MÁK (Magyar Államkincstár) kártyával, gépjárműadóból is lenne kedvezményem, csak nincs autóm, meg az SZJA-ból is engednek, úgyhogy kb. havi 10eFt-tal többet kapok egy nettó 150 ezres fizetésből. És olyan állásokra is jelentkezhetek, amikre kimondottan megváltozott munkaképességűeket keresnek.

De ezeken kívül totál szívás.

Szóval törtem a fejem, hogy tényleg, miért akar bárki is ilyen diagnózist. És most olvastam a 17. és 18. válaszolót. A 17. válaszolóval is egyetértek - nem megmondóemberként, hanem én is ezt látom és azért bosszant, mert azt is látom, hogy mennyit árt azoknak, akiknek valóban ez van. Nem érzelmileg árt, hanem gyakorlati diagnosztizálásban és kezelésben.

A 18. szerintem rávilágított a lényegre, de nekem csak akkor esett le a dolog, amikor olvastam. Hogy figyelemre vágynak.

Meg hogy ők különlegesek vagy mi. De a 18. válaszoló annyira jól leírta, hogy köszönöm én is, mert a választ én sem tudtam, másrészt meg korábban is voltak autisták, aspergeresek és ADHD-sek, nagyjából ugyanakkora számban, mint ma, és az hogy nagyobb figyelmet kapnak, ezzel például a szülők és rokonok által a pszichiáterekre kényszerítve, hogy felkészültebbek legyenek, és ne csak automatikusan egy SSRI antidepresszánst meg Xanax-ot írjanak fel, hanem valódi kivizsgálásra küldjék az embert, emiatt talán van pozitívuma is, de ugyanakkor a bulvármédia, a "közösségi" mindenféle szolgáltatások többet ártanak. Vagyis akik ezekre támaszkodva "diagnosztizálják" magukat.

De mondhatnám akár az Esőember (Dustin Hoffman) filmet is, ami egyrészt óriási volt, másrészt tömegek azonosították az autizmust azzal, hogy ilyen furcsa, és matekzseni.

Vagy ott van Temple Grandin életrajzi filmje (2010)

Azt előzőleg kifelejtettem, hogy nemcsak arról van szó, hogy interneten utánajártam, és nem öndiagnosztizáltam, mondjuk inkább úgy, hogy erős gyanúm volt, hogy ADHD-s vagyok, és a SOTE Felnőtt ADHD szakambulanciáján többféle vizsgálat és teszt alapján lett meg a diagnózis.

Még egy gondolat a 18. válaszoló válasza alapján:

Ha ezek (pontosabban bizonyos) tinik több figyelemre vágynak, valami gondjuk talán valóban van, csak az nem az autizmus/asperger/ADHD.

De lehetnek köztük olyanok is, akiknek tényleg ilyesmi van. Azzal, hogy divatot csináltak/csinálnak belőle, csak nehezítik azoknak a dolgát, akiknek valóban ezek valamelyike van.

A 18. válaszoló írt a nagyapjáról. Néhány évvel ezelőtt olvastam ilyen vizsgálatról, amikor mondjuk egy idősebb (70-80) körüli férfinak meghalt a felesége, és akkor derült ki, hogy nem tudja ellátni magát, és kiderült hogy autista.

Vannak olyan autisták, akik mondjuk matekzsenik és jó karriert csinálnak, de ha nem lenne egy feleségük, aki szól, hogy válts már alsónadrágot, meg hasonlók, akkor bajban lennének. Ez egy 2011-es cikkben volt, amit egy professzornő írt. Hogy el kéne törölni a magas szinten funkcionáló autista elnevezést, mert félrevezető.

De ez, meg az előző hozzászólásom is csak kiegészítő volt. És másoknak is voltak jó hozzászólásaik.

Szerintem a 18. válaszoló írta meg az igazi választ konkrétan a kérdésre.

Nekem is új volt. Szóval azért csinálják, mert figyelemre vágynak, hogy ők különlegesek.

Mert más előnye nincs (a néhány anyagi kedvezményen kívül) hanem totál szívás.

Munkahelyen és magánéletben és úgy általában. Ezt csak az élvezi, akinek valójában nincs sem ADHD, sem autizmus, sem asperger.

Úgy tényleg lehet élvezni a több figyelmet - ezt el tudom képzelni.

A kisebbik unokaöcsém autista (későn kezdett el beszélni, nullától kezdett számolni, matekzseni, stb.) A nővérem elvitte szakemberhez (talán többször is) és fejlesztette (úszásoktatás, lovaglás, karate, énekkórus, minden).

Ő most egyetemre jár - méghozzá olyanra, ahova nagyon nehéz bekerülni.

És nemrég mondta az anyjának - a nővéremnek, úgyhogy tőle tudom - hogy az a baja, hogy nem tud társaságban hétköznapi témákban beszélgetni.

Akinek valóban ez van, az nem örül neki és nem TikTok-on hirdeti vagy éppen onnan "diagnosztizálja" magát.

Azok a fiatalok viszont, akik ilyesmivel akarnak kitűnni, meg divatozni, azoknak szerintem tényleg van valamilyen valós (valószínűleg érzelmi) bajuk - nem leszólásként mondom, hanem én szülőként biztos hogy nagyobb figyelmet fordítanék arra, hogy mi van a háttérben.