Mi az ami miatt újraértékelted az életed?

2x is történt ilyen. Egyszer voltam "vendégségben" egy mélyszegénységben élő családnál, nem koszosak voltak, hanem olyan szegénység volt, amit nem is gondoltam, hogy ilyen van. Ott kezdtem el értékelni azt amim van.

A második pedig egy szénmonoxid mérgezés miatt történt, ott átértékeltem azt is, hogy milyen hirtelen van meg a baj, hiába vagy te egészséges stb..

Mind a kettő pozitív hatással volt rám, (jó a mérgezés nem volt kellemes utólag ) De megtanultam értékelni az egészségem, és azt amit addig természetesnek vettem( pl, hogy vezetékes víz van, télen a lakásom meleg stb)

Néhány éve voltam Indiában és az a rengeteg nyomor már önmagában megrázó élmény, de mégis, volt egy kb 8 éves kislány aki igazán megérintett.

Valahol Jaipur belvárosában sétáltam amikor találkoztam ezzel a kislánnyal. Alultáplált volt, szakadt ruhában és mezítláb produkálta magát valami színes szalaggal a kezében. Rendkívül fiatalkora ellenére annyi szenvedés tükröződött a szemében ami másnak egész életére elég, és mégis, fáradhatatlanul táncolt, pedig szemmel láthatóan erőtlen volt és gyenge. Elöntött a szociális érzékenység, nem bírtam nézni, annyira sovány volt, így megkínáltam étellel aminek egy pillanatig nagyon megörült. Az öröme nem tartott soká, a háta mögé nézett ahonnan egy házsártos és rosszalló tekintet fogadta és a kislány nem vette el az ételt. Nem vehette el. Nem magának kereste a kenyérre valót, hanem a "gazdájának". Odaléptem ehhez az emberhez aki ekkor kissé bizonytalanul méregetett, a kezébe nyomtam a nálam lévő összes rúpiát és közöltem vele, hogy az a kislány márpedig enni fog. Visszasétaltam hozzá, ismét megkínáltam, de engedély nélkül továbbra sem merte tőlem elvenni az ételt. Hátrapillantott és legnagyobb meglepetésére a pesztrája ezúttal bólogatott neki.

Soha nem feledem, annyira csillogott a szeme az örömtől néhány falat miatt. Egyfelől örültem, hogy boldog lett néhány pillanatra, másrészt nyeltem a könnyeimet.

Nem akarok álszent lenni és a világot sem akartam megváltani, tudom jól, hogy szegénysorsú emberek mindig voltak és lesznek, de akkor, ott abban a pillanatban kötelességemnek éreztem, hogy bármi áron, de segítsek neki. Ő már jó eséllyel elfelejtett, talán szerencsétlen nem is él, de az a rengeteg fájdalom ami abba a néhány percbe zsúfolódott, örökre velem marad.

#4

Lehet megöletted a kislányt. Ez egy ilyen nép, nem szabad önjelölt igazságosztónak lenni.