Mit tegyek? Elegem van az egészből. Az anyagi helyzetünk 11 éve folyamatosan romlik. 10 éve folyamatosan kb. a hónap közepénél már kenyeret sem tudunk venni.

Dolgozunk magánba is, viszont így is borzalmas. Apukám elhagyott, egy új családot választott. 9 éve nem törődik velünk, nem fizet semmit sem. Barátaim nincsenek. Nem bírok tanulni, mert egyáltalán nem hangszigetelt a környezet, amiben élek. Kezdek beleőrülni abba, hogy a tanárok csesztetnek, nincsenek barátaim, mivel mindent túl gondolok. Csúnya vagyok, az arcom teljesen aszimmetrikus. A genetikám borzalmas, vékony vagyok, a testem tele van sebhelyekkel, az arcom csúnya, pattanásos, amit sehogyan nem tudok eltüntetni, járok kondiba heti 6x, és semmi nem látszódik, csak az, hogy egy szétfolyt kiégett valami vagyok. Igaz barátom is nagyon kevés van. A személyiségemet még saját magamsem tudom megfejteni. Valószínűleg egy szorongó szerencsétlen vagyok. Ahogy hazaérek idegrohamot kapok az egész helyzet miatt. Ahogy bemegyek a sulimba, szanaszét sminkelt fejjel, hogy ne látszódjanak a karikáim, bőrhibáim, pattanásaim, és a hiányos bőröm is, mert persze annyira megáldott engem a sors jóval, hogy a szememnél az egész bőr folyamatosan hámlik, vörös, száraz, és hogy ezt fokozzuk semmilyen alapozó, vagy korrektor nem tudja eltüntetni. Az egyik karomat 4. fokú égési sérülés takarja. A másikat hegek, a fene se tudja honnan. A lábam kék-zöld folt. És ezt mint eltakarom. Nem mutatom senkinek semmit. Mert szégyellem az egészet. Apámat hiányolom nagyon, mert szükségem lenne rá. Mindenhol azt látom, hogy egy szerető családban vannak a sulistársaim, "barátaim". Ők nem tudnak arról sem, hogy apám elhagyott, nincs pénzünk, és mekkora egy szr vagyok. Dolgozni nem mehetek. Anyukám nem engedi meg, hogy ilyen fiatalon kezdjem. Nem tudom mit tegyek. Tényleg nem. Anyukámat folyamatosan megbántom akaratomon kívül is. Esténként hallom ahogy sír. Nem tudom azt hogy, hogy tudnék segíteni ezen a helyzeten. Valaki kérlek segítsen. Adjon tanácsot.