Mit tegyek, ha folyamatosan az öngyilkosságra gondolok?

Járok terápiára, folyamatosan kapcsolatban vagyok a pszichológusommal, de azt szeretné, ha befeküdnék pszichiátriára, de nem tehetem, új munkahelyem van, muszáj helytállni. Ha azt is elveszítem, akkor végképp miért lenne értelme felépülnöm. Nem mennék bele a részletekbe, már gyerekként is volt, hogy direkt akartam elüttetni magam autókkal, ráadásul 4-5 éves korom óta bántom magam fizikailag, de már ez sem nagyon segít. Kapcsolataim nincsenek, legalábbis valódiak, csak pár felszínes. Csak végzem a munkám (egyébként ezt most szeretem), és vegetálok, mert valódi, őszinte kapcsolatra vágyok, de tudom, hogy képtelen vagyok normálisan kapcsolódni emberekhez (gyerekkori traumák sora miatt), így csak nyűg vagyok másoknak, vagy szimplán eladom magamat (jól megy, így a felszínes kapcsolatokban kedvelnek, de abban nem vagyok benne ÉN). Ha tudom, hogy olyan dologra vágyok, amire nem vagyok képes, másoknak meg csak gondot okozok, akkor nincs értelme élnem. Tudom, hogy ez már súlyos, de mit ajánlanátok a pszichiátria helyett? Meghalni nem akarok igazából, a szenvedésből és beteljesületlen vágyakból van elegem, a kilátástalanságból.... 30 éves múltam.