Most akkor mi lesz velem?

Már úgy érzem az agyam átlépett egy határt az emberi lét értelmének kiderítésével, azon a ponton vagyok, úgy érzem hogy megbolondulok. Nem látom semminek értelmét, csak nézek ki a fejemből, látom az ablakot, a szemben lévő tömbházat s olyan depresszív hangulatom van. Minden olyan semmilyen, értelmetlen, jelentéktelen, üres, egyhangú, sötét, van egy furcsa érzésem hogy ebben az életben nekem minden jelentéktelen, semmi sem számít és minden értelmetlen de úgy érzem valahahol a világon kívül, igen a világon kívül van egy jobb élet vagy valami ami nem ekkora semmi. Mit tudok én tenni, ha nincsenek érzéseim, minden jelentéktelen, semmi nem tesz boldoggá, és úgy érzem hogy nem bírok tovább ebben a világban lenni, de nem vagyok szomorú, csak rettenetesen kétségbeesett, miért minden olyan semmilyen? Én megőrülök ebbe. Beleragadtam a jelenbe, mert a múlt már nem számít s a jövő ugyanilyen jelentéktelen, teljesen beragadtam ebbe a pillanatba.