Hogyan csináljam jól, hogy ne váljak gyógyszerfüggővé?

Sziasztok!

Kezdeném is az alap problémával: több, mint 17 éve szorongok napi szinten, az utóbbi 5 évben pánikszerű érzés is hatalmába kerít: elmenekülnék, hányingerem van, konstans rettegek (van egy életminőséget romboló fóbiám, ami időnként felerősödik). Pszichológusnál voltam, de több megjelenés után sem éreztem a kötődést (2 embernél voltam) és az anyagi lehetőségeim is erősen végesek, így elmeséltem a fentieket a háziorvosomnak a napokban, mert már 24/7-ben rosszul érzem magam, feszült vagyok, hirtelen is robbanok (csak egymagamban otthon, másokra nem vetítem ki). Erre bár nagyon szabadkozott, hogy ő nem szokott ilyet csinálni, nem is javasolja, de most kivételt tesz és óvatosan, mert rászokom és akkor világvége lesz - felírt egy 0,25-ös Frontint.

Olvasgattam a leírását és nem lettem boldogabb. Nem szeretném még szarabbul érezni magam, se leszedálva, depresszióba süllyedbe pedig szintén nem. Egy amolyan biztonsági vésztartaléknak, lelki megnyugvásnak szánnám a gyógyszert a táska mélyére, de vajon ha csak alkalmanként szedném be is függővé válnék?

Vannak tapasztalataitok? Ti, akik esetleg szeditek (bár abban bízom inkább, hogy nincs rá szüksége senkinek), mit éreztek utána? Aznapra használhatatlanok vagytok, meddig érezteti a hatását? Ha már múlik, nem vág még jobban földhöz?

Más gyógyszereket nem szedek, igyekszem egészségesen létezni (az étkezés ezalól sajnos még kivétel). Férfiból vagyok, 30-as éveimben járok, ha ez számít.