Mi lehet az oka annak, ha valaki felnőttként is igényli, hogy folyton foglalkozzanak vele?

Magány, elhagyatottságtól való félelem.

Vagy csak unatkozik egyedül, nem képes magát lefoglalni és azért kell mindig valaki, akivel beszélhet. Nem feltétlenül sérülés (bár az is lehet persze), azt is el tudom képzelni, hogy csak ezt szokta meg. Van egy ismerősöm, akinek 5 testvére van, ő is olyan, hogy mindig megy valahova, találkozik valakivel vagy legalább beszélgetnek és szerintem részben azért is igényli ennyire a szociális interakciót, mert azt szokta meg, hogy mindig zajlik az élet körülötte, mindig van ott valaki. De amúgy sok barátja van, szóval van is kivel és ő ezt élvezi, így neki nem okoz semmilyen problémát.

csak nő ... nem tehet róla hogy foggyosnak született