Az normális, ha sokszor boldogtalannak érzem magam, pedig mindenem megvan?

Folyton olyan emlékek jönnek fel, hogy milyen volt a gyerekkorom. Hogy mennyit bicikliztünk nyáron, mennyit szánkóztunk. Hogy igazából elég szegények voltunk, de sosem arra vágytunk, hogy samsung meg ájfon legyen a karácsonyfa alatt. Fociztunk a ház előtti placcon. Kamaszként meg éjszakákba nyúló beszélgetések voltak haverokkal. Álmodoztunk, terveztük a jövőt.

Most meg itt vagyunk 2022.. lassan '23..

Folyton azt érzem, hogy elszaladt az idő. És nem csak elszaladt, de sokkal de sokkal rosszabb lett minden.

Minden a pénzről szól, a vásárlásról, mindenki magába van fordulva, az évszakok felborultak. Mindenkitől csak keserűséget hallok. És én is kezdek megkeseredni. Ájfón lett a focilabda helyett, kiszáradtak a vízesések, a belföldi tájak megcsodálása egyenlő lett a "te még nem jártál külföldön, de nyomi vagy" megbélyegzéssel. Mindenhol autók kipufogó füstök, az emberek egész nap rohangálnak a szar autóikkal.

Néha körülnézek és azt látom, hogy minden tönkrement. Hogy minden ami egykor jó volt a gyerekkoromban, azt elvették tőlünk, nincs többé. A gyermekeimnek már nem tudom többé megadni sem.

Minden honnan ugyan azt hallani samsung reklám ájfon reklám. Dolgozz, keress, költsél..

Kelj hajnalban, dolgozz.. nem keresel eleget (mondja az összes szar propaganda.. reklám a műsorokban, reklám zenehallgatás közben, reklám a házfalon, reklám a bejárati ajtón, reklám a "mitől vagyok boldogtalan" google keresés alatt...

Az normális, ha egyre mélyebben és mélyebben vagyok? Az normális, ha sokszor azt érzem, hogy elegem van a világból? :(

És akkor ezzel még nincs is vége: háború a szomszédban, energia válság az EU-ban, gazdasági összeomlás Magyarországon, évtizedek óta nem látott infláció, régóta nem látott reál fizetés romlás, tüntetés, tüntetés és tüntetés mindenhol. 40 fokos elviselhetetlen nyarak, aszály, 30mm eső karácsonyra, nukleáris fenyegetés, élelmiszerár robbanás, 5km-es sor a kutakon. Elszabadult rezsi árak, megfizethetetlen lakások. Szakmailag összeomlott kórházak, élhetetlen iskolák, csődbe ment posták, Brüsszel plakátok, részleges útlezárások, élettelen közmunkás, még annál is rosszabbul kereső egyetemista, politikai acsarkodás, társadalmi megalázkodás.

Van bármi aminek örülnöm kéne ebben az életben? :(