Aki régebb óta fogyaszt/fogyasztott drogokat, észlelitek a hosszútávú káros hatásait? Van esetleg valamilyen maradandó pszichológiai károsodása? Kötött már ki ismerős emiatt a pszichiátrián?

Mivel az orrukba szivjak fel a kristalyt azert folyamatosan szipognak hogy ugye ne vesszen el mert ugye porra apritjak a cuccost.

Utana meg a kristaly hatasara uhy ertettem a kattogast hogy randon jar a labuk a kezuk hadarva beszelnek ossze vissza vihognak stb kattog magyaran a gyerek egyszer boldog egyszer szomoru szoval ja eleg offos cucc. A flashek meg hogy be flashelnek dolgokat mintha lsd-znenek de annyira durvan nem csak pl mondasz neki valamit az meg nez gondolkozik es a vilagat nem tudja amugy es utana meg azom rohog hogy te mit mondtal neki mert hogy ezt megalmodta meg ilyen hulyesegek

11-es. Én és az ismerőseim sem szívták soha orrba. Fóliáról égetve fogyasztás jellemző. Flashe senkinek nem volt. Paranoia másoknal igen. Sose vihogott senki. Inkább szexre vágyik, bőbeszédű vagy ül magában. Gondolkodik.

Intravénás fogyasztást is láttam.

Kattogas alatt mi sóvárgast értünk.

Az ecstasy-ról tudok személyes tapasztalatot mondani.

Első bogyótól eléggé féltem, ezért csak egy féllel kezdtem. Bár ne hagytam volna magam rábeszélni.

Az élmény fantasztikus mikor jössz fel/beüt. Felül emelkedsz minden problémádon, más szemszögből látsz dolgokat, boldog és elégedett vagy. Mivel elég erős vágyfokozó is, órákon át szeretkeznél ami olyan intenzív, hogy azóta sem éltem át még csak hasonló orgazmust sem.

Minden szuper, amíg el nem fogy, vagy ki nem megy a szervezetből.

A rá következő 2-3 napban azt kívántam bár ne is élnék, olyan rosszul voltam. Megállíthatatlan hányás, pánikroham, olykor láz, szellemi kapacitás 0. Tűszúráshoz hasonló érzés a végtagokban, sírógörcsök.

Kialakul a tolerancia, amikor már zokogsz, mert 3 sem hat már. Nincs egyforma bogyó sem, mert mindnek más és más a hígultsága.

Sajnos mivel egy pokoli életszakaszban voltam és rohadt gyenge, kb 1 évig használtam hetente.

Amit tapasztaltam, az a memóriaromlás, látászavar, fogyás, őszhajszálak, pánikzavarok, szociális fóbia, tönkrevágott környezet.

Pszichológus segített ugyan, de az agyam és a testem már nem lesz a régi sosem. Tudni kell hol a határ, még ha nehéz is sokszor.

én 15 évig speedeztem,kristyoztam,ittam,gyógyszereket mai napig szedem(frontin rivo mirzaten)

kicsit kattos vagyok de amugy normális jó munkám van közben edzettem is folyamat hogy ezt a krttőt hogy tudtam igy abszolválni ne kérdezzétek,rengeteg koxot is szurtam edzés mellé,voltam kórházban akkor ketamint és ayahuasca volt.Speedtől van maradandó károsodásom egyszer beleszórtam egy 5ös pakkot egy nesteas uvegbe,jo bitang eros speed volt,lehuztam a flakont kidermedtem 13 órán keresztül a telefonomon görgettem és pornót néztem közben egy fűtötestnek dőltem ami izombol ment semmit se ereztem belole szarrá égett a vállam semmit se ereztem belole mai napig ott a helye voltak komoly sztorik,speednek az utóhatasan meg mindig vagyok 15 év rendszeres nagy dozisu fogyasztas persze hogy nyomot hagy,kiéleződtek az érzékszerveim a kis hangokra,zajokra,paranoias vagyok,meg van egy ket tikkem.néha de amúgy semmi komoly

te nagyon inkompetens vagy ebben a témában utolsó!

én a 15ös válaszoló vagyok

ha csak füvezik semmi baja nem lesz,pszichés lehet persze de testi nem nagyon

16 éves koromban megismertem egy nálam 4-5 évvel idősebb fiút és olyan szerelmes lettem belé, hogy azóta sem soha (40 vagyok...). Akkor még nem tudtam, hogy nagyon súlyosan drogozott régen, előttem, már nem emlékszem, miket vallott be később, de kemény drogokat, amiről sikerült lejönnie.

Akkor, 16 éves koromban azért szakítottam vele két hónap járás után, mert nem bírtam hová tenni azt, hogy a végtelenül kedves, cuki, szexi, aranyos barátom néha akár mondata közepén is egyszer csak kikapcsolt, mint a számítógép, amely egyszer csak lefagy, ő is lemerevedett, nem is annyira testileg, mint agyilag és érzelmileg, mintha zombivá vált volna, nem szólt többet egy szót sem, nem reagált semmire számomra végtelenül hosszú percekig, ha az utcán mentünk, jött tovább mellettem, de mintha kiszállt volna a lelke, üveges tekintettel bámult maga elé, mint aki elveszett a saját fejében. Egészen traumatikus élmény volt számomra, még most is beleremegek, pláne, hogy akkor még nem tudtam, hogy drogozott korábban. Tíz-tizenöt percig tartottak ezek a lefagyásai, beszéltem hozzá, nem reagált, kiabáltam, akkor sem, üvöltöttem, ordítottam őt keresve magam mellett, de semmi, bökdöstem, rugdostam, csapkodtam, hogy térjen újra magához, de semmi sem segített, totál bepánikoltam, érthető módon, hogy mi a franc történt a szerelmemmel. Aztán pont olyan hirtelen, ahogy jött, úgy is múlt el, egyszer csak visszatért belé az élet és újra álmaim pasija lett, soha nem felejtem el a cuki mosolyát és végtelen kedvességét. Ahogy magához tért, rögtön kérdeztem is, hogy mi a csuda volt ez az előbb, de sosem válaszolt, mindig gyorsan témát váltott. A szívem szakadt meg, amikor emiatt szakítottam vele, azt is kihangsúlyozva neki, hogy a jelenségnél talán még jobban is zavar az, hogy nem lehet beszélni vele róla.

Nagyon le akartam feküdni is vele, erőszakos is voltam, de ő tiszteletben tartotta ifjú koromat, amiért akkor olyan iszonyatosan haragudtam rá, hogy még most is érzem az akkor bennem forrongó lángját, pedig ma már végtelenül hálás vagyok neki azért, hogy így vigyázott rám.

Eltelt pár év,

bakker, hülye telefon, elküldte, nem fejeztem be, szóval eltelt pár év, túl voltam pár más kapcsolaton, a szüzességemet is elvesztettem mással, de rengetegszer jutott eszembe, hogy vajon vele milyen lehet az ágyban. Négy évvel később, hogy jártunk meg is kerestem újra, hogy tán azért nem tudok túllépni rajta, mert nem vittük végig a kapcsolatunkat, akkor mesélte el, hogy milyen más volt négy éve, hogy tényleg akkor volt frissen leszokva, akkora már tök normális lett, megszüntetésére ezek a lefagyásos epizódok, de pláne meg is magyarázta, hogy akkor miért volt és eljutottunk az első felnőtt együttlétünkhöz, amitől én a világ legjobb szexuális élményét reméltem, ehhez képest az erekciója még félig is alig volt meg, és amikor ezen rögtön nekiálltam volna segíteni kézzel vagy szájjal, leintett, hogy ugyan, hagyjam, ez a max azok után, amiket a testével tett.

Azt a csalódást sosem felejtem, amit ez az eset okozott nekem, és persze irhattam volna csak egyszerűen az örök impotenciát, de szerettem volna kihangsúlyozni, hogy hogy tett engem is tönkre lelkileg az ő volt drogozása, ha a mai napig is szélsőséges érzéseket kelt bennem.

Amúgy full depressziós, talán már nem is él, az utóbbi tíz évben egyszer találkoztunk, egy ideig irogattunk egymásnak, akkor remete módon élt mindentől és mindenkitől távol, rengeteg testi, fizikai fájdalmáról és problémájáról mesélt, próbáltam szeretettel gyógyítani, de egyszer csak megszakított minden kapcsolatot velem és nem csodálkoznék azon sem, ha már nem élne, önkezűségtől is akár...