Úgy érzem, eléggé depressziós vagyok. Nincs senki akivel erről beszélni tudnék. Mihez kezdjek?

Mióta meghalt apukám (1 éve), nem sikerül a lelki békét megtalálnom. Eleinte nagyon rossz volt, jó fél évig eléggé magam alatt voltam, viszont azóta sem érzem azt hogy lelkileg rendbe lennék. Sajnos már testi tüneteket is érzek.

Van férjem és két gyermekem. A férjemmel egyáltalán nem lehet beszélni semmi ilyenről. Mikor mondok neki valamit magamról azt érzem egyáltalán nem érdekli, nem is figyel. Ha pedig arról beszélek, hogy fáj valamim akkor rögtön az a válasz, hogy neki hol fáj, mégse mondja. Többszöri próbálkozás után feladtam a vele való beszélgetést. Szoktunk beszélni, csak nem a problémámról. Rossz természete van. Bármi gond van arról csakis én tehetek. És ezt mindig a fejemhez vágja. Például tegnap kiöntőtt valamit persze azért is én voltam a hibás mert rossz helyre tettem. Ilyenkor teljesen megsértődik kiabál felvan háborodva. Marhára elegem van már ebből. Mondtam neki már nem egyszer, hogy ezt a reakciót próbálja hanyagolni de nem sikerül neki.

A gyerekeim még kicsik, azt vettem észre, hogy a a nagyobbik gyereknek is csak akkor kellek ha valamire szüksége van. Egyébként meg ha kérdezek tőle valamit, ingerülten válaszol sokszor. Nem akar velem beszélgetni. 8 éves amúgy.

Barátaim nincsenek, legalábbis olyan akit érdekel mi van velem nincs.

Anyukám él még hála istennek, de nem akarom szegényt ezzel terhelni van elég baja így is.

Amúgy azt, hogy mit érzek belül senki sem tudja, mivel mondhatom egy álarc van rajtam egész nap hogy ne lássák milyen gyenge vagyok. De már azt érzem egyre nehezebb ez is.