Miért érzem egyre jobban hogy semmi sem számít?

Jó olvasni, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Üdv a való élet klubbjában! 🥲

Szia! Milyen idős vagy? Illetve a nemed is érdekelne.

Én is voltam súlyos depressziós és volt öngyilkossági kísérletem is 10 éve még.

Mindenképp fel kell keresned egy pszichiátert (aki orvos és gyógyszert ír fel a pszichológussal ellentétben)

Ez nem szégyen és nem kellemetlen. A gyógyszeres kezelés visszaállítja az agyadban a kémiai folyamatokat. Persze akadhatnak mellékhatások, de kontrol környezetben sokkal elviselnetőbbek mint a depresszió és egy hülye döntés...

Vannak érzelmeid, csak az agyadnak a vegetatív idegrendszere elállítódott ahogy nekem is.

Világnézeteden kell változtatni. Fel kell fedezned az élet apróbb örömeit is. Ilyenkor arra gondolok, hogy milyen érzés volt amikor nagyon fájt a torkom, egész nap fújtam az orrom és a mosdóig alig volt energiám kimenni. Biztos neked is volt ilyen. Most ha viszont nyelsz egyet érzed, hogy egyik sincs jelen és milyen megkönnyebbülés.

#2 13 éves koromba kezdődött a lefelé ívelés, de úgy igazán talán 28 éves korom óta tart ez az állapot amit leírtál, ennek már 4 éve.

Persze próbálom elszórakoztatni magam, szóval 1 hónapban 1-2x mondom azt na végre egy értelmes nap, amúgy meg melo melo melo hétvége restart és mihez kezdjek magammal, társat nem találok, haverok nem igazán vannak, akik vannak vagy családosak már vagy egyszerűen nem érnek rá...

GehZurHölle

Tűzz ki célokat magad elé és tényleg mindennap tegyél egy kicsit annak érdekében, hogy közelebb kerülj hozzá!

Ezt most ne egy elcsépelt motivációs idézetnek vedd. Az a baj, hogy nincsenek ilyen céljaid. Első körben magaddal foglalkozz és magadat fejleszd. Utána ha megtaláltad az utadat akkor már könnyebb lesz barátot találni mellé aki szintén hasonló célokat hajt.

#5 Voltak céljaim kitüzve, idén 4 célból 3 teljesült is, a 4.hez meg már elfogyott a kedvem és a motivációm is.

2 éve elkezdtem többet magammal foglalkozni, de mire megyek vele, "jobb" lettem, de kinek, magamnak? oké, attól előrébb nem lettem az életben.

Azon kivül honnan szereznék barátokat? Nőt sem tudok. :))

Idén így is teljesen új életet kezdtem már.

Ez a fajta közöny vagy örömtelenség (más néven anhedónia) is a depresszió tünete, sőt ez az ami igazán az.

Lehet célokat kitűzni, célokat elérni, erőnek erejével egybetartani ez életet - én is ezt teszem - és közben a sikerek nem okoznak örömet, az emberi kapcsolatok is feladatnak érződnek stb... ismerős ez másnak is?!