Miért nem tudom boldog lenni?

26éves nő vagyok. 4éve párkapcsolatban vagyok, van egy 2éves fiunk. A férjem egy csodálatos ember (volt). Első alkalommal beleszerettem, mindig megvigasztalt ha problémám volt, mindenben támogatott, pedig sosem voltam egy könnyű eset.Mindennel szembesítettem a kapcsolatunk elején, hogy mennyire "hisztis" vagyok. Biztos e magában és ezt e szeretné. Hamar zajlottak az események az életünkben, összeköltözés, eljegyzés, házasság és gyerek. Nem is volt vele probléma míg azt nem vettem észre, hogy egyszerűen nem férünk meg egymás mellett a férjemmel. Elkezdtem én is nagyon furán viselkedni. Azelőtt is voltak problémáim a dühkezeléssel,de ez egyre durvább. Persze gyerek fele ez nem irányul, és sosem tombolok előtte. Viszont ha gyerek nagyszülőknél van történnek "durva" dolgok. Sokszor én is megijedek magamtól is. Nem érzem azt, hogy csak az én felelősegem lenne ez a kapcsolati romlás köztünk. Én a férjemtől nem kapok sajnos törődést, ami lehet annak a következménye, hogy sajnos én nagyon magamba fordultam és többször ellöktem magamtól mikor ő meg szeretett volna ölelni. Nem tudom elfogadni ezt. Nem bírom ha fogdosnak, ölelgetnek stb. Viszont beszélgetésre, lelkizésre szükségem lenne. Nagyon durva hangulat ingadozásaim vannak. Szinte egyik óráról másikra, egyszer fent egyszer lent. Mostanában többször lent. Ma is miközben játszottam a kicsivel elgondolkodtam rajta, minek is vagyok én még itt? Tényleg a gyerekér mindent? A válasz, hogy muszáj persze, nem fogom hagyni anya nélkül nőjjön fel, viszont igy sem mehet ez. Kb 2-3 órákat alszok egy nap, mert folyamatosan kattogok valamin. Már tényleg megőrülök lassan.

Férjemet is hibáztatom, mert ugy gondolom ha kicsit elfogadobb lenne velem szemben, és kepes lenne ugyan azt adni mint az elején, nem lennénk itt. (én ilyen eltaszítós meg hangulat ember voltam azerlőtt is mikor összeismerkedtünk) Viszont nem várható az sem, hogy ne változzon semmi a 4év alatt ugyebár.

Szar ember vagyok, szar anya és szar feleség. Minden nap egyre erőssebben érzem ezt.

Nem tudom mit szeretnék ezzel az írással elérni, talán leginkább semmit, csak jól esik kiírni.