Antiszociális személyiségzavar lehet? Hogyan tehetek ellene?

Introvertált vagyok, amikor csak tudom, kerülöm az embereket, mégis megesik, hogy magányosan érzem magam. Van körülöttem sok ember, aki barátkozni szeretne velem és probalna megnyitni, de nem vagyok könnyű eset. Néha én is kezdeményezek beszélgetést de általában túl lusta vagyok hozzá, meg sokszor kényelmesebb is csak magamnak elleni. Ezek mellett sokszor idegesitenek is az emberek, nem bírom elviselni őket. Bármiféle aprosaggal ki lehet boritani: miért néz így, miért ilyen közel ül/áll hozzám valaki...kiakaszt, hogyha a buszon mellém ülnek, ezzel megzavarva a békés zenehallggatásomat. Akár az is előfordul, hogy agressziv gondolataim támadnak. Például

Nem tudom eltűrni, ha hozzám érnek, főleg hogyha valami gyengéd érintésről, simogatasrol van szó. Ölni tudnék miatta. Vagy ha egy szerettem meglát és nagy teli szájjal vigyorogva köszön, hogy "szia xy!" Dühös leszek es arra gondolok nilyen szivesen letörölném a keperol azt a bazi nagy vigyort egy istenes pofonnal. A valosagban eszembe se jutna megütni valakit, nagyon bánnám, ha megtenném. Az is idegesít, ha csak hozzám szólnak, gyakran flegmán es sertoen szólok vissza. Ha pedig valami hülye semmitmondó dolgot kerdeznek tőlem aminek nincs értelme, egyszerűen csak nem válaszolok. Vagy ha olyat kerdeznek amire egyértelmű a válasz -legalábbis szerintem, és még rá is kerdeznek például legyen a kérdés, az hogy az ég kék vagy piros? És még hozzá is teszi, hogy "piros igaz ?"-mindezt teljesen komolyan az annyira felidegesit, hogy hosszú percekig fel se tudom dolgozni hogy hogy mondhatott ekkora ökörséget és úgy érzem, felrobbanok, nehezen tudom elterelni róla a gondolataimat. A szemelyisegem alapból ideges, türelmetlen. Nem mindig voltam egyébként ilyen, legalábbis ennyire biztosan nem. Ezek sokszor azokon az embereken csattannak, akik jók hozzám, valószínűleg jól meg is banthatom őket. Jó ember szeretnék lenni, de tudom, hogy így nem vagyok az.