Mi számít már fóbiának? Vagy egyszerűen csak félős vagyok?

Hát ez már fóbiának számít. Én pl simán kihoznám onnan, pedig lány vagyok.

ez szerintem is fóbia , de énis ilyen vagyok :(

Nem hangzik nevetségesen! Nagyonis meg tudlak érteni, szerintem sok ember van ezzel így, csak nem veszik komolyan őket! (minket), ugyanis az én életemben is központi kérdés a pók! Ha bemegyek egy helységbe, rögtön a pókállományt mérem fel, ha egy fa alá lépek, egyből felpillantok, ha lefekszem az ágyamba, előbb felforgatom az ágyneműt, hogy nincs-e elbújva. Ha szembejön velem véletlenül egy nagyobbacska, akkor napokig azzal (rém)álmodom, szóval ilyenek ... Szerintem nem nagyon tudsz mit kezdeni ezzel, gyógymódja nincs. Nekem az vált be, hogy az életteremet (lakást), olyan helyen, ahol nagyobb az esély, hogy bejöhet, vagy megbújhat lefújom INSECTICID 2000 spay-vel (a Fressnapban lehet kapni). Színtelen, szagtalan, nem hagy nyomot a textilen és a falon sem, és nagyon hosszantart a hatása, ráadásul melegvérűekre ártalmatlan, a kutyára is ezt tesszük bolha meg kullancs ellen. Meg aztán mostanában cseréltünk nyílászárókat és az sokat segített, hogy a réseken nem jöttek be. A szellőzők körül fújd be ezzel a sprével, ha keresztülmászik rajta, akkor annak annyi. A fürdőszobádat pedig egyszerűen egy erős férfi lelki támogatásával :-) forgasd fel, találjátok meg az a pókot, mert különben nem nyugszol meg. Az én férjem először haragudott rám, hogy mit fújkálok, meg hogy mit pánikolok, de mostanra szerencsére megérti már, hogy ez nekem nem hiszti és nem feltűnési viszketegség. Szerintem is ez már fóbia. Nyugodj meg ezzel nem vagy egyedül, tudom ettől nem lett jobb. 40/N

Ja, és még az előzőhöz hozzáfűzném, hogy ez az Insecticid 2000 csak megelőző intézkedés. Ha éppen meglátsz egyet, és le akarnád vadászni, az már egy más eset. Ne kergesd, meg csapkodj, mert annak megvan az esélye, hogy elszalasztod és akkor kardodba dőlhetsz. Ha tutira akarsz menni, Raid Max sprayt előveszed és a pókhoz hozzá sem kell érned, és egy méternél nem is kell hozzá közelebb menned, lefújod és akkor bármit küszködik, az már nem ijesztget Téged többé. És ekkor már megnyugodhatsz. Nálam ez vált be.

Szia, kedves minden spray-val felszerelkezett válaszoló. Nem cikizni akarlak, mert magam is pánkbeteg voltam, és tudom, hogy ez ellen nem lehet "védekezni", belátással, meg magyarázattal. De megkérdezném tőled, hogy te szerinted mi okozhatta nálad ezt a fóbiát? Valaki ( pl. anyukád) is félt töle, és ez maradt benned, vagy már így születtél? Csak azért kérdezném, mert az egyik unukám, aki kislány, a karján sétáltatja a pókot, ha talál egyet, a másik unokám, aki kisfiú, meg a pókhálótól is retteg. A szülők nem azonosak. A két fiam gyerekeiről van szó. Egyik fiam sem fél, ill. nem is érdekelte őket ez a fóbia pók dolog. A menyemről nem tudom, hogy ő miatta fél e a kisfiú, aki pedig egy nagyon karakán kis viziember. 2 éves.

Sajnos nem tudom rá a választ. Ezen már sokszor elgondolkodtam jómagam is, meg próbáltam racionális választ adni magamnak, hogy honnan is jött ez a dolog. Nem tudom. A szüleim és a bátyám is remekül elvannak a pókokkal, tehát ha gyerekkori élmény is, a családomnak nincs benne szerepe. Mióta az eszemet tudom, így érzek, vannak egészen kicsi koromból emlékképek, hogy a nagyszüleimnél nem voltam hajlandó bemenni a wc-be, mert ott volt egy pók, ezért inkább bilibe pisiltem. A legelső ilyesmi emlékem egy Tarzanos film volt még fekete-fehérben és abban Tarzan a késével hozzá közelítő, vagy 10 darab fej nagyságú pókot szúrkod le. Ez a kép 35 éve bennem van, szóval egy szakember meg tudná mondani, hogy ez akkor már traumának számított-e. Amúgy friss élménynek elmesélném, hogy múlt héten voltam a családommal az állatkertben és az egyik játszóteres részén fából kifaragott, hatalmas állatokra lehetett felmászni a gyerekeknek. Többek között volt ott egy pók is kirakva, kb. 2-3 méteres lehetett, nem tudom pontosan, mert nem mertem ránézni!!! Eltakartam a szemem, elfordítottam a fejem. Na, és itt a bizonyíték azok számára, akik úgy tartják, hogy én attól félek, hogy megharap. Nem, én már az alakjától, a lábaitól, meg az egész lényétől viszolygok. Szívesen beszélek róla, mert mintha szeretném kibeszélni magamból, csak a látványát nem bírom. Szívem szerint még a szomszéd pókjait is kiírtanám, mert irtózom a gondolattól, hogy átjöhet hozzám. Csak annyit tudok, hogy három gyerekem közül csak az egyikre van hatással az én hülyeségem, de ha krízis van és találunk egyet, és nincs apa ott, aki megmentsen minket :-) akkor természetesen mindig fegyelmezett és megnyugtató módon viselkedek, hogy ne legyen hisztériás a lányom. Másik két gyerekem kiröhög (bocsánat a megfogalmazásért). Hát szóval ez a tényállás, de azért én is szívesen hallanék erről okfejtő magyarázatot. Üdvözlettel: 40/n

Köszi, hogy válaszoltál. Nem lettünk okosabbak. A kis unokám, most 2 éves, biztos nem látta a Tarzant, és a szülei szerint nem nagyon találkozott még pókkal, de a játszótéren, mielőtt felülne bármire is, azt őelőtte alaposan le kell pókozni. Az, hogy sáros, vagy koszos az nem érdekes. Pókos ne legyen. Talán a videóban, vagy a TV-ben láthatott ilyesmit.

Igen ez bizony fóbiának minősül, a kedves válaszoló aki leírta, hogyan lehet már előre elkerülni a pókokkal való találkozást szintén súlyos fóbiában szenved. A fóbiások egyik jellemző tulajdonsága, hogy állandóan a következő találkozástól rettegnek és már előre óvintézkedéseket tesznek, nem ez a megoldás, bár átmeneti nyugalmat okozhat. Én már csak tudom, nekem is van egy fóbiám, ami olyan szinten elhatalmasodott, hogy kénytelen voltam pszichológushoz fordulni. Pedig minden egyes nap elhatároztam, h ma nem fogok félni, butaság az egész, nem is vagyok veszélyben stb... de a gyakorlatban nem megy, MÉG!!!!A terápia elején tartunk, de nagyon nagyon bízom a gyógyulásban!!! Ha úgy érzed, hogy megkeseríti az életedet és a minden napjaidat, ha úgy érzed mindent megtettél, hogy önerőből leküzd, de nem sikerült akkor keress fel egy pszichológust.