Ez valami személyiségzavar, vagy csak ilyen vagyok? Vagy környezet miatt esetleg?

Tudom, hogy nem vagytok orvosok, nem kellenek majd ilyen okoskodások, csak olyan aki esetleg tapasztal hasonlókat és tudja nagyjából, hogy ez beteges e. Ezeket nem divatból írom le, nagyon változó, hogy épp elismer e ezeket a problémákat.

szóval...

Nem csinálok olyan dolgokat, amikben bénának mutathatom magam, ha mégis bénázok valamiben azt az aktuális nézőpontommal fogom fel, van hogy nem érdekel, van hogy zavar.

A lényeges dolgok:

nekem nincsenek barátaim, mert folyton vagy idegesítően hatnak számomra az emberek, vagy mindenkiben úgymond "képmutatást" látok. Habár nagyon nehezen de tudok találni olyanokat, akik így is elviselnek. Viszont van olyan, hogy még őket is megkérdőjelezem.

Mikor voltak barátaim folyton azért löktem el őket magamtól, mert ha nem velem foglalkoztak akkor kicsit olyan dolgokat feltételeztem, hogy mindenki lesz*r engem és inkább ellöktem őket mielőtt ők unnak meg.

Ez manapság oda fajult, hogy gondolatban hallok ilyeneket hogy "dögöljön meg mindenki" és mint egy vulkán annyira ki tudok törni ilyenkor.

Olyan, mintha több személyiségem lenne, pedig nincs.

egyszerűen olyan szélsőségesen változnak a gondolataim meg a felfogásom, hogy egyik nap pl. még érdekelnek a nők, másnap meg már azt írom, hogy minek. Ez csak egy példa volt, de sokszor pl azt se értem miért vagyok olyan érzékeny emberek megjegyzéseire, lehet tökre nem úgy értik, ahogy énnekem átjön. Máskor meg nem érdekel mit mondanak, de változó, hogy épp melyik személyiségjegyben érzem magam. A lényeg, hogy emberi kapcsolatok terén nagyon törékenynek érzem magam és nem tudok rajta változtatni, mert mindenképp ott az az üresség érzet előbb-utóbb, vagy a véletlenszerű paranoia másokat illetően. Meg úgy érzem, hogy folyton üresség van bennem, semmihez nincs kedvem, ennek ellenére, hogy mindenhez totál analfabéta vagyok mert nem köt le hosszútávon semmi, mégis néha "istennek" képzelem magam és úgy gondolom, hogy nekem nem is kell semmit csináljak, csak keresni a pénzem és élnem egymagam és lazulni meg aludni.

A lényeg, hogy észrevettem, hogy sok dolog nem túl normális.

Pl. ha kicsit is irritálnak a családtagjaim vagy kellemetlenül érzem magam elkezdek olyanokat mondani, hogy fejbe fogm magam lőni meg hasonlók (nem csinálnék ilyeneket de nagyon kijönnek ezek a gondolatok ilyenklor)

bár az idő előrehaladtával egyre erőszakosabb gondolataim vannak, de nem tennék kárt senkiben meg magamban se, ezek inkább csak ilyen belső hangok...

nagyon sokat voltam egyedül, talán pont amiatt mert tartottam vagy az elhagyatástól, vagy nem leltem örömöm a társaságokban.

igazából most se lelem, néha feldobna, de mintha több lenne a gondom vele, mint hasznom.

egy idő után mindig megkérdőjelezem számítok e bárkinek bármit.

pl volt, hogy elkezdtem hisztizni itthon is mert felém semmi szép szavuk szüleimnek mással meg olyanokat beszélgetnek és ha balhé volt akkor öngyilkossággal való fenyegetőzéssel oldottam meg, hogy csend legyen, meg sírtam is, pedig egyre kőszívűbbnek érzem magam.

Sok dologban lehet visszamaradott vagyok, főleg szellemileg...

nem tudom. A másik, hogy ha nem foglalkoznak velem vagy nem válaszolnak valamire elég irritált leszek. kb. van olyan, hogy úgy érzem mindenkitől, hogy teljesen le se sz*r, bár ezzel úgy tényleg meg vagyok már békélve, de ha mégis valakivel elkezdek barátkozni és akkor tapasztalom nagyon kiábrándító, egyre kevésbé van kedvem bárkit magamhoz közel engedni ezek miatt a dolgok miatt. Vagy lehet egyszerűen csak szeretek egyedül lenni? Nem tudom, mindenkiről az jön le, hogy önzőség minden egyes emberi kapcsolat és nekem egyszerűen nem megy a komprumisszum, meg ami másnak normális az nekem olyan kiábrándító. csak azért tettem fel ezt a kérdést, mert most megint ilyen hangulatomban vagyok meg lehet tényleg nem normális ez, hogy így ilyen kitöréseim vannak az emberi dolgoktól. Habár folyton ilyen nihilizmusban érzem magam, minden normát elvetek és semmit nem gondolok már normálisnak. ilyen világban pláne nem.

Amik mostanában leginkább szembe ötlöttek, hogy több negatív tünetem is lett, pl eddig nem volt olyan, hogy a gondolataim teljesen szétesnek attól, ha hirtelen úgy érzem valaki tegyük fel "megcsal" és emiatt agresszív gondolataim támadnak, vagy csak simán elárulnak. De már alapból ha eszembe jut sok emberi kapcsolatom a múltból akkor is ilyen gondolataim vannak. Valahogy a pusztulását kívánom mindennek, pedig én nem ilyen voltam régen... egyébként gyerekkoromban gyakori volt körülöttem a veszekedés meg hasonlók, gondolom ez hozzátett. amúgy... hát mindegy, mostmár rá megyek az elküldés gombra, meglátom milyen válaszokat kapok... bocsi 24/f