Más is tapasztalta azt, hogy egy közeli szerette halála után nem tudott sírni többé/vagy csak ritkán?

Az én esetem kicsit más, én sosem tudtam sírni ilyen alkalmakkor. Vagy kicsi voltam még, és nem fogtam fel, vagy ami azóta van, hogy a hír hallatán kb egy perc alatt átkattan az agyam, nem sírok, nem vagyok szomorú, csupán elfogadom . Majd utána, akar évekig, ha meglatok valamit ami rá emlékeztet, elkap egy siras érzés, de mindig elfolytom, vagy nem is sirnek valójában.

Nagyon ritkán sírok, sokáig nem is tudtam, egyszerűen mindig meggatoltam magam. Ha viszont tényleg valami miatt nagyon kell, az már inkább zokogás, az a fajta, amikor levegőt is alig kapsz… ez kb két évente max, ha érzékeny dolgokra tapint rá valaki, általában pont jó baratok, mert látják és velük tudok beszélni ezekről, na akkor előjön az egész.

Nálam ugyanez, csak anya halála után. A húgom miatt nem mutathattam ki a fájdalmam, ezért elnyomtam. Olyan sikeresen, hogy képtelen vagyok sírni, csak néha könnyezem. Plusz: az egyik szemem amúgy is száraz, tehát duplán rossz.

Régebben én is képes voltam sírni, nemcsak az érzelmesség, de a dupla empátia miatt is. DE ez lassan nyolc éve már megváltozott.