Mitől lehetek néha teljesen életunt?

Leszögezném, hogy nem egy világfájdalmait túlreagáló tini vagyok. 35 éves férfi vagyok, boldog házasságban, jó barátokkal, jó munkával (saját vállalkozás), jó fizetéssel, saját lakással és egyéb más jó dologgal teli életben, mégis vannak napok, amikor totál enerváltnak érzem magam és élni sincs kedvem.

Nyilván erről nem beszélek senkinek, mert nevetségesnek hangzik, hogy valaki az én helyzetemben panaszkodik és nem akarok "nyafogni". Főleg úgy, hogy igazából nem tudom, hogy mi miatt lehet ez.

Próbáltam vizsgálni, hogy mivel lehet bajom, de az életem minden területe rendben van tényleg. Szeretem a munkám, ami egyben a hobbim. Jó is vagyok benne, emiatt anyagilag is az átlag magyar család szintje felett vagyunk. Több évnyi bevétel van félretéve/befektetve és emellett "élni" is szoktunk. A társasági életem is szuper, minden mellett sportolok, egészségesen kajálok, egyszerűen tételesen leírva minden tökély.

Mégis vannak napok, amik nem szimplán kedvtelen vagyok, vagy "unott", hanem tényleg valami gyomroba hatoló fájdalom van és rossz a közérzetem, szinte bármikor el tudnám sírni magam és a legrosszabb, hogyha bárki megkérdezné, hogy mi a baj, akkor el se tudnám mondani.

Azok akik jártak már hasonló cipőben, azok mit tettek ez ellen?