Téli depressziósok. Idén mivel fogjátok legyőzni a rossz hangulatot?

Igyál sok vizet (napi két litert), kerüld az alkoholt, a kávét és a fekete teát, mert ezek mind vízelvonók, és a vízhiány a testedben okozhat depressziót.

Jól írta az is, aki azt írta, hogy nettó napsütés: komolyan, jobb a természetes D-vitamin, a bogyóban ki tudja, mi van.

Mondanám, hogy kerüld a cukrot is, mert amúgy az is depresszióba taszít, ahogy épp ürül belőled, de persze van az a módszer is, hogy folyamatosan fenntartod magadban a depit elkerülő állapotot. 21 nap, azaz három hét alatt ürül belőled teljesen, próbáld ki: új élet vár, tapasztalatból beszélek!

Mozogj, lehetőleg a napsütésben, legalább sétálj, netán fuss, netán táncolj, a lényeg, hogy a mozgás, a sport boldogsághormonokat teremt és tán több vizet is iszol miatta.

Gondold végig, hogy mit szeretsz csinálni, azt csináld!

Az, hogy lelépett a pasid, az önmagába eléggé egótámadó, pláne, ha lecserélt valaki másra, ehhez még csak tél sem kell, hogy depressziós legyél tőle, ki ne lenne az. A napsütéses órák számának csökkenésével meg pláne.

Aludj sokat, az amúgy is alapszükséglet és sokan még mindig nem értik a fontosságát, mert az alváshiány is depresszióhoz vezet, megint csak tapasztalatból beszélek! Amúgy sincs elég napsütés, akkor legyünk medvék és aludjuk át a telet! Már ha tudsz aludni, remélem, mert van a depressziónak az a szintje is, amikor már aludni sem hagy az.

Ne legyél egyedül, mert úgy a legkönnyebb belecsúszni a depresszió végtelen örvényébe! Olyan emberekkel legyél, akiket szeretsz, és az, hogy netán csak egymás lakásában lehettek, nem feltétlenül baj, lényeg, hogy beszéld ki az érzéseidet.

Gyászold meg rendesen a kapcsolatodat, én megértelek, hogy nem akarsz rögtön másikba beleugrani, mert én is ilyen vagyok, de figyeld magadat, hogy mennyi időre van szükséged magadban feldolgozni a párkapcsolati veszteséged és mennyire jelent veszély a lelkedre az egyedüllét és a barátaid biztos szívesen meghallgatnak, vagy itt is kiírhatod magadból, de tudd: nem vagy egyedül!

Egyél kukoricát! :) Minden nap, ha teheted, kicsit, mert az boldogságot okozó hormonokat is tartalmaz! :)

Netán bővítsd az baráti hálódat talán új emberek bevonásával, pl. ismerősből barátot vagy új ismerősök szerzésével, hogy ne legyél egyedül, ha érzed a sötét örvényt, hogy magaddal rántana!

Én gyógyszerellenes természetpárti vagyok, mert bizalmatlan vagyok a gyógyszerekkel, hogy valami tán jót tesz valamiben, de mi van, ha másban viszont rosszat tesz, szóval te is gondold meg, hogy mit teszel a tested szentélyébe! Jógázz, meditálj, lélegezz mélyeket, lehetőleg friss levegőn, menj zöld helyre kirándulni, mert a zöld szín is vidít!

Nézz kedvenc filmeket, hallgass kedvenc zenéket, nézd a kedvenc képeidet és emlékezz: ez a tél is el fog múlni és nem vagy egyedül! :)

A depresszió az, amely elveszi a reményt is az embertől, hogy lehet jobb, ezért veszélyes mentális betegség!

Mindig van kiút, legfeljebb épp nem látod, ilyenkor kell segítséget kérni, lehetőleg szakembertől (pszichológus, pszichiáter, coach, bohócdoktor, jó barát vagy épp egy ismeretlen akárki, aki emlékeztet rá, hogy nem vagy egyedül!!! Soha nem vagy egyedül, max. a depressziód súgja neked az ellenkezőjét!)

Mondok is egy példát erre: én is jól ismerem a depresszió minden szintjét sajnos, és épp az egyik mélységemben, amikor munkám sem volt, se párkapcsolatom, egy barátom akart segíteni azzal, hogy bemutatott vkinek, aki munkaszakértő vagy vmi ilyesmi szakmája van, és amikor elkezdett bemutatni engem neki és előbb mesélt rólam, rólunk, hogy honnan ismerjük egymást, meg ki vagyok én, és amikor a jelenhez ért, mondta, hogy most meg épp... én meg rögtön arra gondoltam, hogy azt fogja mondani, amit mondtam neki, hogy gödör mélyén érzem magam, és semmi esélyem sincs kimászni belőle... :( - ő viszont ehelyett azt mondta, hogy most meg épp egy útelágazáshoz ért, és nem tudja, hogy merre tovább.

Annyira meglepett azzal, hogy mekkora különbség van a gödör és az útelágazás képe között, pedig ugyanarról beszélt, amit én éreztem, mégis átkeretezte, hirtelen nem is értettem, hogy milyen útelágazásról beszél, milyen választásaim vannak (megölöm magam vagy nem ölöm meg magam...?), de pont ez a képcsere kiválóan jellemzi azt, hogy talán csak te nem látod a kiutat épp, pedig mindig több választásod is van, de talán épp a depresszió blokkolja a kreativitásodat is!

Tehát: nem vagy egyedül, és mindig van kiút minden nehézségből! Még ha neked nincs is ötleted, hogy hogy oldd meg életed problémáit, másnak még lehet ötlete, próbáld csak ki ezt a közösséget vagy engem!