Vissza lehet szerezni az agyam feletti kontrollt?

Bocsi, hosszú lett kicsit. Sokféle embertípus van, én világ életemben egy afféle álmodozó, merengő típus voltam. Ezt úgy értem, hogy mióta az eszemet tudom, a saját gondolataim elnyomtak minden mást a külvilágból. Valami ilyesminek képzelem az autizmust, talán bennem is van egy nagy adaggal. Az élet zajlott körülöttem, de soha nem figyeltem az eseményekre, mert ami a fejemben pörgött, mindig izgalmasabb volt. Most nem írom le, mik mennek a fejemben, mert egyrészt nem is lehet szavakba írni, másrészt, ha mégis megpróbálnám, az egy 700 kötetes szürreális regényarmada lenne. Lényeg ami lényeg, ugye jött az iskola, középiskola, munkahely, ahol teljesíteni kell. Ha az ember nem tud koncentrálni, akkor megbukik, elbukik. Nagy nehezen megtanultam háttérbe szorítani a saját gondolataimat az évek alatt, teljesen sosem múltak el, de úgymond leszűkültek annyira, hogy oda tudjak figyelni esetleg más emberekre, a munkámra, stb. Aztán jött egy szerelmi trauma, ami után felejtenem kellett. És a legegyszerűbb módja a felejtésnek az volt, ha szabadjára engedem újra a kaotikus gondolataimat, amiket évekig tartott elzárni. Végül is sikerrel túljutottam a szerelmi traumán, a saját gondolataim lemostak minden keserűséget, viszont nagy ára volt: most már képtelen vagyok elzárni. Olyan az agyam, mint egy csap, ami folyamatosan meg van nyitva, és ömlenek belőle a gondolatok. Mindig. Nem tudok már normálisan figyelni semmire. Még arra se, ha a főnök beszél hozzám. Nézem a kedvenc sorozataimat, és mire végére érek, nem tudom, mi volt az epizódba, mert végig a saját gondolataimra figyeltem. Olyan az egész, mintha 20 ember beszélgetne a fejemben egyszerre. Semmi már nem köt le annyira, mint a saját gondolataimat "hallgatni". A teljes baráti társaságomat leépítettem már, mert meguntam őket. Nem panaszképp írom, mert én végül is elvagyok ezekkel a gondolatokkal. Csak két negatívuma van: Mentálisan elképesztően fáradt vagyok. Teljesen mindegy, mennyit alszok, mert egy pillanatig se áll le az agyam, minden éjszaka vagy 1000 sorozatepizódnyi történést álmodok meg. Ami amúgy baromi szórakoztató, de baromi fárasztó. Jó lenne néha tényleg csak pihenni. Valahogy kikapcsolni az agyat. Másik negatívum, nem tudom, mikor fognak kiütközni ezek a problémák például a munkahelyen. Igyekszem jól teljesíteni, de az utóbbi időben elő-előfordul, hogy elfelejtek dolgokat. Például megírni egy jelentést, vagy hasnlókat. Egyelőre nem idegesek rám a főnökeim, látják, hogy fáradt vagyok, de nem foghatok erre mindent egy életen át. Nem akarom a gondolataimat végleg elzárni (nem is tudnám), csak egy kis pihenésre vágyom... Szeretném újra, ha lekötnének a hobbik, ha tudnék figyelni a filmekre, az emberekre, a hobbijaimra... Egy valamit semmiképp nem akarok: gyógyszerezni magam. De ha segíteni nem is tud senki, legalább jó lenne tudni, más is jár e ebben a cipőben? Legalább megnyugtatna a tudat, hogy nem egyedül vagyok így.