Szerintetek ez normális hogy ilyen reakciót váltott ez ki belőlem?

Minden embert érnek traumák, ha boldogok akarunk lenni, ezeken túl kell egy idő után lépnünk.

A példakép lehet elképzelt is, az a lényeg hogy tudjuk, hogyan viselkedik adott szituációban, és gyakran gondoljunk rá. De különböző embereknek egyes tulajdonságait is tekintheted példának. Nem muszáj egyetlen tökéletes példakép, lehetnek különböző emberek, különböző dolgokban.

Ha jól tanulsz, egészen biztos, hogy nem vagy idióta. Senki sem teljesen normális, mindenkinek van valami heppje, attól még senkit - önmagadat sem - kell leidiótázni.

Az indulataidnak viszont nem szabad szabad folyást engedni, ezzel mindenkinek - önmagadat is beleértve - ártasz. Ha sok stressz ér, vezesd le sporttal, vagy legalább menj el egy intenzívebb sétára. Meglásd jobban érzed majd magad tőle.

Intelligens embereknél gyakran előfordul hogy alkalmatlanabbnak érzik magukat, mint amilyenek valójában, ezt hívják imposztor szindrómának. Bezzeg a valódi "idióták", na ők teljesen meg vannak győződve róla, hogy náluk okosabb nincs a világon!

Az ember a szüleit nem választhatja meg, azt kell elfogadni, akit a sorstól kaptál. Bármilyen rossz tulajdonságai is vannak, azért eddig csak gondoskodott rólad, és lemondott sok mindenről, hogy te kaphass dolgokat. Biztos, hogy vannak nála rosszabb anyák is. Senki sem tisztán fekete vagy fehér. Örülj a jónak és bocsásd meg neki a rosszat. Magadnak is meg kell bocsátanod, senki sem lehet tökéletes. A hibák azért vannak, hogy kijavítsuk őket magunkban. Másokét meg meg kell bocsátanunk.

Fel a fejjel!