Dr. Tímár Erzsébet pszichiáterről tapasztalatok?

Látom, a kérdés már régebbi, de ide írom a tapasztalatomat, hátha egy másik alkalommal a kérdezőnek vagy valaki másnak segít.

Magánrendelésre járok, és nagyon lehúzós. Nem úgy értem, hogy drága a többi pszichiátriai magánrendeléshez képest, hanem hogy pénzorientált. Pl. egyik reggel, kb. 2-3 órával a hozzá indulás előtt küld smst, hogy bocsi, de az elmúlt hónapban megváltozott a tarifája (2000 Ft-tal nőtt), és rád már ez az új ár vonatkozik, csak valahogy épp ma jutott eszébe szólni, röviddel azelőtt, hogy találkoznátok, hátha már nem tudsz összekaparni annyi pénzt. Plusz az ülések nem addig tartanák, amíg jobban nem leszel, mint egy normális orvosnál, hanem amíg hajlandó vagy fizetni, bármeddig is tartson ez. Ha le akarsz lépni, állítása szerint nem tudja felírni a gyógyszert (ami tényszerűen nem igaz, meg tudná oldani, senki nem tudja meg, hogy jártál-e nála hablatyoláson is, vagy csak a receptért mentél, amúgy meg tehet javaslatot az állami pszichiátriai gondozónak, hogy ezt a gyógyszert írja fel neked, ezt tőle magától tudom). Ha nem volt még öngyilkossági kísérleted, meg nem bőgöd végig az egész találkozót, egyszerűen nem vesz komolyan. Bulvárlap szintű tanácsokat ad, mintha a Kiskegyed "Az olvasó kérdez" rovatának dolgozna. Olyan szintű tanácsokat ad, amilyeneket kb. egy tehénpásztor is tudna, mintha én valakinek azt mondanám, "ezt még gondold át", vagy "hallgass a szívedre " vagy hasonló üres baromságok. Közben fontos információkat elenged a füle mellett, amiről józan paraszti ésszel is lehet tudni, hogy ez számára nagyon fontos infó kellene hogy legyen, amin el lehetne indulni, ami által jobban tudná segíteni a pácienst, meg tudná ismerni. Szemmel láthatóan nem készít feljegyzéseket sem a betegeiről, így az első pár találkozásnál halványlila dunsztja sincs, ki jött hozzá, és el tudom képzelni, hogy lehet olyan súlyos állapotban valaki, hogy ettől az egyébként is udvariatlanságnak számító gesztustól (pontosabban annak hiányától) megborul. Nem szorgalmazza a sorstársakhoz való kapcsolódást, mert azt hiszi, attól fogod magad betegebbnek érezni, mint amilyen vagy, pedig lehet, hogy pont segíthetnének. Többedik találkozás és már a gyógyszer rendszeres felírása után sem közli, hogy milyen típusú problémára, betegségre tippel, és ha vagy olyan igényes, hogy érdekel, mi van veled, és rákérdezel, ködösít, hol ezt mondja, hol azt, leginkább ekkor is meg általában is azt mondja, amit hallani szeretnél, nem az igazat. Persze tudom, hogy van akinek pont ez a jó, nekem nem jött be, engem az igazság érdekel, nem a léleksimogatás. Lehet, hogy nagyon sarkosan, nyersen fogalmaztam, de az igazság az, hogy én eleinte nagyon kedveltem, azt gondoltam, hogy egy hullámhosszon leszünk majd, de nagyot kellett csalódnom, lehet, hogy ezért tűnök a kelleténél durvábban. Nekem nem ő az első pszichiáterem (az első nyugdíjba ment, nem rajtam vérzett el 😀 , őt végig kedveltem). De azért azt hozzáteszem, hogy ezek csak az én élményeim, az én tapasztalataim, a máséit nem tudom megosztani, és remélem, írni fognak még ide mások is, akik talán árnyalják az általam festett, kicsit sötétre sikeredett képet.