Mit tehetnénk, ha már hónapok óta egyre rosszabbul van egy skizoaffektív zavaros hozzátartozóm?
Nem jár be dolgozni, nem mozdul ki már hónapok óta. Furcsa dolgokat művel otthon, a hosszú haját levágta szinte kopaszra, kidobálja a dolgait, zaklat is másokat, kezelhetetlen a viselkedése. Amikor próbáltak beszélni vele, hogy el kéne menni orvoshoz mert megint nincs jól, azt válaszolta, hogy neki jó így. Kihívták hozzá a háziorvost, de ő azt mondta hogy nincs most olyan állapotban, ami miatt be kéne vitetni újra a pszichiátriára. Hozzáteszem, az orvos pedig nagyon jól ismeri, tudja, milyen betegsége van. De sajnos általában mindig csak akkor tudtunk segítséget kapni, amikor már "nagyobb baj" történt, pl utcán viselkedett feltűnően furcsán, rendőröket hívogatott ok nélkül stb. Miért kell az orvosnak megvárnia, mire olyan állapotba kerül, hogy megint hülyeségeket csináljon? Így is csinálja, de ettől (egyelőre) a családtagok meg akiket zaklat, azok szenvednek. Mi nem tudjuk autóba tenni és bevinni, mert ellenállna. Ehhez mi kevesek vagyunk. Hónapok óta próbáljuk bevitetni hogy megkapja újra a megfelelő kezelést, de hiába. Nem tudjuk mit csináljunk.
Ha valaki tud tanácsot adni, vagy járt már hasonló nehéz helyzetben, annak megköszönném, ha segítene.
Ambulánsan jár orvoshoz? Nem lehet beszélni az orvosával, elmondani, hogy nincs jól?
Beszedi a gyógyszereket? Ha feltételezhető, hogy nem, akkor tartós hatású injekció is adható gyógyszer helyett.
Nem azzal van baj, aki aggódik a testvére egészsége miatt, és azokért akik vele élnek.
Az a szomorú, hogy a kórház olyan, ahova nem jó szívvel lehet küldeni beteget. Biztos vannak ott is jó orvosok, van jó kórház, de sajnos sok a jogsértés és tényleg lehet traumatizáló a betegnek. De van olyan állapot, amikor szükséges.
De igen, nagyon buta vagy, ugyanis semmit sem találtál el abból amit írtál. :) Sajnállak, nagyon rossz, megkeseredett életed lehet.
Utolsó, köszönöm a válaszod!
Jár ambulánsan orvoshoz, felhívhatom az orvosát még egyszer, de azt szokta kérni, hogy vigyük be a rendelési időben, és erre sajnos nem mindig van lehetőségünk. De hasznos tanácsot biztosan tudna adni, nagyon rendes a pszichiátere.
Valószínű nem szedi vagy nem rendszeresen szedi a gyógyszerét, ugyanis akivel együtt él ő nem igazán tud erre figyelni, azt se tudja mindig megcsinálni hogy ott áll mellette amíg beveszi, mert ki tudja hogy aztán tényleg beveszi/lenyeli-e (volt rá példa mikor úgy csinált mintha bevenné, közben meg nem).
Nem a testvéremről van szó egyébként. Nyilván féltem, akárkiről is legyen szó a családban.
Amit utoljára írtál, pontosan értem, mert láttam/hallottam én is, hogy mi megy ott. Sajnos az említett családtagomat is kötözték már le, ugyan én azt pont nem láttam, de mesélték a többiek, hogy milyen durva volt, hogy ezt kellett tenniük vele. Meg volt olyan amikor mentőt hívott rá a főnöke, és a rendőrök lökték be elég durván, nagyon sajnáltam is emiatt. Sajnálom az egészet, mindent, amin keresztülmegy. De sajnos nem tudunk neki máshogy segíteni, kell neki a kezelés és a gyógyszer. Az itteni pszichiátria talán nem olyan durva, sajnos már jól ismerem az ápolókat is.
"De igen, nagyon buta vagy, ugyanis semmit sem találtál el abból amit írtál. :) Sajnállak, nagyon rossz, megkeseredett életed lehet."
Ennyiből te vagy a nagyon buta, amiért semmit sem tudsz a gyógyszerekről és a skizofréniáról, ennek ellenére engem akarsz kioktatni. Nekem mondod, hogy súlyos elmebeteg vagyok, szedjek gyógyszert. Annak ellenére, hogy maga az orvos mondta, hogy ne szedjek semmit. Ebben egyetért a pszichológusom, férjem és barátnőm is.
Megkeseredettet is kíváncsi lennék miből szűrted le. Tudod nekem nincsenek ilyen hányinger rokonjaim, mint te, hogy folyton zártra akarnak küldeni, inkább kivesznek szabit és velem vannak itthon amíg elmúlik a pszichózis.
Magadból indulsz ki tesókám.
Én egy szóval nem mondtam, hogy szedj gyógyszert, azt csinálsz, amit akarsz.
Én nem akarom folyton zártra küldeni, de neki magától nem szokott elmúlni magától. Valószínű nálad más betegség van, mint neki, mert ő nem skizofrén, hanem skizoaffektív és bipoláris, téveszmés és paranoid is. Valószínű nálad nincsenek téveszmék, nincs nálad olyan érzés, hogy félsz attól, hogy megölnek, beképzeled, hogy a szomszéd zaklat téged ezért feljelented stb. Hiába beszélsz vele, sajnos ő nem érzékeli a valóságot megfelelően. Ő maga mondta el nekem, hogy borzasztó dolgokat képzel ilyenkor, de nem tudja mi igaz és mi nem. Én nagyon sajnálom őt, amin átmegy, mert ő az egyik legfontosabb személy az életemben és sok trauma érte sajnos, de úgy érzem, nem tudok neki segíteni ebben, ehhez szakértő orvos kell.
Örülök, hogy te megvagy gyógyszerek nélkül és támogató, szerető közösség vesz körül, ez mindenképpen nagyon jót tehet neked és az egészségednek.
Én diagnózisaim:
Egyéb skizofrénia
Skizoaffektív zavar depressziós típusa
Kevert Szorongásos zavar
Nekem olyan téveszméim voltak, hogy az UFÓK, FBI figyel, férjem egy démon és megakartam ölni. Láttam embereket is a házban, hangokat hallottam, hogy öljek meg másokat vagy magamat, szúrjam kis a szemem stb.
Ehhez képest a depresszió közelében se vagyok már csak egy jó pszichológus kellett.
Inkább vele is foglalkozni kellene, ha már nekem bejött.
Hát igen, meg sokat számít, hogy kik vesznek körül.
Hasonló tünetei voltak neki is, bár most nem olyan durva, de azért meg van rekedve rendesen az életben.
Az a baj, hogy nem tudunk vele mindig úgy foglalkozni sajnos, messze lakik, tudom, hogy neki is nagyon jó lenne egy szerető környezet ami folyamatosan körbeveszi, de sajnos ő már a korából adódóan és a betegsége miatt nem talál párt magának, és így nagyon magányos. Barátai sincsenek igazán, mert szintén a téveszméi miatt elmarta őket, nem maradtak mellette. Nagyon szerencsétlen helyzetben van szegény, és tudom, hogy ez juttatta oda, ahol most van. Ha lennének sikerei meg lenne mellette folyamatosan valami kis éltető erő, az segíthetne neki.
Az a baj, hogy ő nem akar igazán tenni érte, hogy jobb legyen. Nem kér segítséget, ha felajánljuk, elhajt. Sok múlik a betegen is, de ő kicsit olyan mintha feladta volna, mert tényleg rajtunk kívül nincs semmi, ami élteti őt, pedig olyan jó lenne őt is boldognak látni, hogy megvan a biztos állása, amit szeret és normális emberek veszik körül. Sajnos neki a gyerekkori traumák is betettek, alkoholista, agresszív apával nőtt fel. Házassága is teljesen tönkrement jó pár éve, munkahelyén is áthelyezték nem rég, amit nem szeretett, ezért se ment be többet és fordult be. Bántalmazó kapcsolatban is volt, úgyhogy sajnos neki kijárt nagyon sok rossz az életben. Tudom, amikor éppen normális volt a párja, akkor boldognak tűnt, és nem voltak ilyen problémák vele.
Ha önzőség, ha nem, már szeretnénk a magunk életét élni, külön élünk már egy jó ideje, házasság, családalapítás áll előttünk, és sajnos már nem tudunk annyit ott lenni vele.
Beszélek az orvosával, ő nagyon jól el szokta magyarázni, hogy mi zajlik benne, hátha tud valami jó tanácsot mondani, hogy mit tehetünk érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!