Miért mondják azt hogy az érzéseinket elfojtani rossz dolog, mikor nem is az?

Azt mondják hogy káros elfojtani az érzéseinket, de szerintem nem az. Én is így élek, a családomnak nem merem megmutatni hogy nem vagyok jól lelkileg, mert nem akarom terhelni őket mert ők sem egészségesek, ehelyett néha máshol mutatom ki, ott viszont nem talál értő fülekre a dolog úgyhogy már ott sem fogom mutatni. Mivel a családom nekem nagyon fontos, ezért meghalni úgysem tudok, szóval ugyanúgy élek és megy minden tovább. Hol itt a probléma? Régen is így volt!

Én azt gondolom hogy az olyan emberek sokkal kártékonyabbak akik folyton panaszkodnak, rá erőltetik másokra az érzéseiket- látja hogy tudomásul vette az illető amit mondott és nem érdekli, de akkor is újra és újra tolja az arcába ilyen olyan fondorlatos módon- rosszulléteket produkálnak, kísérleteznek, figyelemhajhászok stb... és közben nem veszik észre hogy mit művelnek a környezetükkel. azokkal akiknek ők fontosak ! én az ilyen emberektől egyszerűen ki tudnék KÖPNI vagy hányni mert annyira undorító amit tesznek hogy véleményem szerint egy hatalmas nagy p@fon kéne fizikailag az arcukba aztán na most sírj, azt rájuk csapni az ajtót hetekre. Mert az ilyen férgek nem fogják fel milyen traumákat okoznak a környezetüknek. Az talán észhez térítené az ilyet!

Valamiért nagyon fel tudnak húzni az ilyen emberek.

Én élek, akkor nem értem miért mondják azt hogy káros az elfojtás.

Szerintem a tartós, vagy örökké tartó elfojtáshoz sokkal több erő kell mint ahhoz hogy valaki folyton panaszkodjon.