Depresszió lehet?

Körülbelül fél éve tart ez az állapot. Nem vagyok jól. Egy évvel ezelőtt teljesen máshogy viselkedtem, gondolkodtam.

Utálom magam. Nem értem mit szeret bennem a családom és a barátaim. Csúnyának látom magam, értéktelennek és szerethetetlennek. Attól félek, hogy mindenki elhagy engem és egyedül öregszem meg. Szorongok, de nagyon durván. Már az is nehezemre esik, hogy az iskolába menjek. Ha az iskolában vagyok egyfolytában azon gondolkozom, hogy mit gondolnak rólam mások, vajon utálnak-e engem. Először napi egy nyugtatót szedtem. Most már ott tartok, hogy egy nap beveszek 5-6-ot. Ha valamit elszúrok ideges leszek és abban a hitben élek, hogy kinevetnek a többiek.

Képtelen vagyok barátkozni és új kapcsolatokat kialakítani. Már az is nehezemre esik, hogy valakivel csevegjek.

Bármi történik velem, magamat hibáztatom.

Azok a dolgok, amiket egykor szerettem, már kezdenek egyre kevésbé érdekelni.

Utóbbi időben észre vettem, hogy nagyon érzékeny lettem. Még a legjelentéktelenebb dolgokat is magamra veszem.

Az étvágyam nem csökkent, sőt ellenkezőleg. Nem egy olyan nap volt, amikor kb. óránként éhes voltam.

Utóbbi pár hétben elmerengtem az öngyilkosság gondolatán. Nem akarom megtenni, de mostanában a szokásosnál (nullánál) gyakrabban merül fel bennem a gondolat.

Szeretném visszakapni azt az életvidám lányt, aki egykor voltam. Aki a dolgok pozitív oldalát próbálta nézni. Úgy érzem ez a lány már nincs többé.

Ez tényleg nem csak egy időszak . Nagyon sokszor átgondoltam és beláttam, hogy nem normális, hogy így érzek. Tudom hogy a válaszolok közül senki sem tud diagnosztizálni, de kíváncsi vagyok vajon valaki járt - e ebben a cipőben? És ha igen, akkor hogy jutott ki ebből az állapotból?

18/L