Akiknek be kellett feküdni pszichiátriára nem féltek hogy az ott levő többi beteg elmondja hogy ott látott titeket, illetve hogy akár ismerőssel találkoztok ott?
Régóta vannak gondjaim, de hosszú éveken keresztül tudtam titkolni és a szűk családon kívül senki sem tudja rólam hogy bipoláris, személyiségzavaros vagyok
Tudom hogy be kellene fekudnom, de annyira borzalmas érzés felfogni hogy ott együtt leszek a többi beteggel, meg csoportterápián kell részt vennem
Pláne hogy meg sosem feküdtem kórházban ezelőtt.
Most is pánikroham közepette írom ezt a kérdést
Aki volt már kórházban nem tartott ettől?
Persze tudom hogy ilyenkor nem ezzel kellene foglalkozni, de nem akarom hogy bárki ilyesmit tudjon rólam
A kedves családom is előszeretettel jajgat, pletykál egész nap, volt hogy távolabbi rokonnak pofázták ki hogy mennyire beteg vagyok és otthon vagyok, amitől duhrohamot kaptam. Azóta csak meg inkább paranoiás vagyok
Egyszer nagyon rég voltam már pszichiátrián látogatóban, az annyira borzalmas volt hogy azóta rettegek hogy oda kerülök.
Orvosokat köti a titoktartás, de a többi beteget nem, ti hogy álltok ehhez?
Tavaly két hónapot feküdtem a phsziiátrián.Szerintem nagyon kicsi az esélye hogy ismerőssel találkozz.
Ott bent mindenkinek megvan a maga baja senki nem fog rólad semmit mondani. Sosem voltam ilyen helyen korábban viszont elég súlyos kényszergondolataim voltak amivel nem várhattam tovább így segítséget kértem. Feküdj be ha úgy érzed és ne félj. Ott pszhiiáterek vannak majd beállitanak egy gyógyszert és lesznek terápiák. Ha van kérdésed nyugodtan írj rám. Nem a legjobb oda bekerülni ez tény de az sem jobb ha az ember mentálisan szenved otthon.
Ha ismerőssel találkozol, akkor te is ugyanúgy látod őt, mint ő téged.
Nem kell ezt cikinek érezni.
Nem, sőt.. Hidd el, hogy nem a kényszerzubbonyos, magukban motyogó emberekkel leszel összezárva, hanem sorstársakkal, beszélgettek, terápiára kell járnotok.
Sokan szégyellik a bentlétüket, 3 nap alatt pláne elfelejtenek, én voltam bent 5 napot, 17 emberrel haverkodtam össze, egyiket sem ismerném fel az utcán, pedig jó az arcmemóriám.
Ha ismerossel futsz ossze akkor o is lebukik, aztan ha teged elmeselne o is lebukna masok elott. xd nem fog senki pletykalni rolad.
nem tudom milyen befekudni, de gondolj arra h hagyog segitsenek rajtad most.
En csak csoportos terapiara jarok ugyan, sose fektettek be, de sztem egyik legjobb dolog. Sorstarsakat talalhatsz akikkel azonosulhatsz, Ez meg egy nagyon jo dolog lehet hosszutavol.
Igazából nálam kicsit más a helyzet, nem celeb vagyok, de pl közösségi Medián jelen vagyok a munkám miatt is, az összes volt osztálytársam, volt munkatársam csak a csillogást láthatja, senkinek fogalma sincs hogy milyen durva dolgok vannak a fejemben és milyen betegsegeim vannak…
Ha a szülőhöz hazamegyek vidékre is mindig bujkalok hogy ne vegyenek észre a kisvárosban
Igen valószínűleg még nárcisztikus is vagyok valamennyire, ez is a gondom
Elég durva dolognak tartom hogy a “tip top” csaj aki voltam a depresszió előtt most lepukkant(ahova be kellene fekudnom az az volt) pszichiátrián kell hogy legyen
Az egy látogatás alatt meg olyan hajléktalan kinézetű embereket láttam ott hogy majdnem összeestem tőle… nem lenézem őket, csak nem gondoltam volna hogy valaha oda jutok hogy hajléktalannak kinéző férfiakkal meg büdös beteggel kell egy osztályon fekudnom…
El nem tudom képzelni mi lenne ha bárki megtudná hogy pl az amerikai életem után most a szülővárosom pszichiátriai osztályán fekszem… igen tudom csúnyán hangzik, nagyon mely visszaesés szerintem is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!