Felnőttként mit tegyek, ha nem kaphatok autista-diagnózist? (lent)

10es, igen, és a vicc az, hogy emellé sokszor anyádék is rajta vannak a spektrumon, csak nem tudnak róla.

Nekem pl tutifix hogy anyám is diagnosztizálatlan neurodiverzitással él, olyan mint az állatorvosi ló, hozza a tipikus tünetek sorát, de még csak nem is sejti.

De amikor pl sírógörcse van ha be kell mennie egy plázába, ha 15 perces kiselőadást tart arról hogy melyik kanál a jó kanál, vagy melyik anyag az, amitől feláll a hátán a szőr, vagy, hogy ha megy a tévé nem érti mit beszélnek hozzá, vagy hogy a nap végén fáj a szemkontaktus...

Néha elgondolkozom rajta, hogy mennyivel egyszerűbb élete lett volna, ha ő is megkapja azokat a segítségeket mint én.

Eddigi tapasztalataim alapján, érintettként:

Egyrészt ha azt mondják hogy jó gyerek voltál az nem kéne hogy kizárjon semmit. Nem ezen múlik. Jó esetben a kivizsgáláskor szülőktől nem véleményt kérnek hanem konkrét viselkedésekre kérdeznek rá.

Mondjuk nálam ezzel se mentek sokra, időben kezdtem beszélni, önállóan öltözködni, tisztálkodni, stb.

Szenzoros érzékenységek vagy sztereotip mozgások lehet még fontos jel gyerekkorból pl. válogatósság ételek állaga-színe-formája alapján, érzékenység bizonyos hangokra, repkedő kézmozdulatok stb.

Másrészt... én megkaptam felnőttként a hivatalos diagnózist de csak anyukámnak és néhány közelebbi barátomnak mondtam el, munkakereséskor nem hoznám szóba, kivéve ha az adott cégnél van célzottan neurodiverzitás-program. (tehát ha ismerik a spektrumállapot lehetséges előnyeit is, nem csak fogyatékosságként tekintenek rá hogy majd benyomjuk védett munkahelyre adókedvezménnyel)

"egy profinak aki csak ezzel foglalkozik, a jelenlegi éned is mérvadó, hiszen ez egy született dolog, ha most ilyen vagy, ilyen voltál régen is"

#13 Ez így, ilyen formában bocsánat, de hülyeség. Pont a profiknak van szükségük olyan személyre, aki be tud számolni az illető gyerekkori énjéről is. Annak, hogy a kérdezőnek most nehezen mennek a társas kapcsolatok, rengeteg féle oka lehet, szorongástól kezdve személyiségzavarokig vagy traumáig bármi. És most ezzel nem "vádaskodok", csak példát hozok. Igen, aki most autizmussal él, az gyerekként is ilyen volt. De egy szociálisan szorongó felnőtt közel sem biztos. Azért kell egy felnőtt, aki jól ismert gyerekként, hogy erről be tudjon számolni, hogy a szakember képet kapjon arról, hogy mióta, milyen formában állnak fenn a tünetek. Egy profi is csak azt tudhatja, hogy most milyen a kérdező, az viszont nem elég egy ilyen diagnózis felállításához.