Ez szerintetek ADHD?

Már évek óta érzem, hogy valami nem oké. Múlt évben érettségiztem, de nagyon nehezen jutottam el oda. Egészen középsuliig én voltam az a gyerek, aki nem figyelt órán, nem tanult otthon, mégis 4.5+ átlagom volt, mellette sportoltam intenzíven. Ezért is lehet, hogy nem gyanakodtunk rá. Aztán a középsuli már máshogy sikerült: a magolós, figyelős tárgyakból nagyon elmaradtam, nem bírtam tartani a tempót, a helyesírásomra folyamatosan egyeseket kaptam, mert habár tudom, hogyan kell leírni a szavakat, mondatokat, én tökéletesen elrontom. Olvasás nálam úgy néz ki, hogy elolvasok egy oldalt, és elfelejtem, hogy mit olvastam, megint elolvasom, és az oldal felénél rájövök, hogy megint gőzöm sincs. Aztán elkezdtem pánikolni, hogy esélytelen, és annyira pánikoltam, hogy 20 percen keresztül néztem a könyvet, és agyaltam azon, hogy mit fogok csinálni.

Sulit többször is abbaakartam hagyni hirtelen felindulásból, többször be is jelentettem, hogy én elmegyek inkább szakmát tanulni, mert nem köt le, amit gimnáziumban tanítanak, de végül mindig maradtam, mert hirtelen nagyon motivált lettem, hogy én most lehozom mégis, és ez a hozzáállás tartott max 2 hónapig, majd megint bejelentettem, hogy ezt szerintem abbahagyom. Igazából mindennel így van, érdekel valami, nagyon beleásom magam, majd elkezd untatni pár hét után, szóval abbahagyom. Napi szinten előfordul, hogy beszélek valakivel, és azon kapom magam, hogy 5 perce beszél, de nem emlékszem semmire, mert valahol máshol járt az agyam, vagy nagyon oda figyelek és folyamat új gondolatok jönnek a témáról a fejemben, és nehezemre esik nem belevágni, mert ha ott azt nem mondom ki akkor el fogom felejteni. Általában, ha megyek valahova 3x indulok el alsóhangon, mert az utcán jut eszembe, hogy nincs nálam valami. Körmöm rendszeresen elfelejtem levágni, mert mindig eszembe jut, de ha abban a pillanatban nem tudok valamiért nekiállni, akkor elfelejtem, addig amíg újra észre nem veszem, hogy már nagy, ami olyankor szokott lenni, amikor már buszon vagyok, aztán szarul érzem magam és azon aggódom, hogy nehogy észrevegyék, mert gáz. Aztán amikor lenne időm levágni, megint elfelejtem, és másnap veszem észre suliban. Egyszer a tornacuccom fél évig volt egy szekrényben, és nem tesiztem, mert nem mertem azt a bűzt felvállalni, de soha nem vittem haza kimosni, mert a nap végére teljesen elfelejtettem, hogy létezik és nem ártana kimosni. Háziaim alig csináltam meg, mert ha le is írtam mit kell megcsinálni, vagy elfelejtettem, vagy nem tudtam hova írtam le.

Amióta a fejemet tudom nehezen megy az alvás, mert folyamat kell valamit csinálnom, vagy gondolkodom minden létező dolgon, ami eszembe jut, vagy ténylegesen csinálok valamit, mondjuk egy teát. A hiperaktivitás inkább a fejemben okoz káoszt, ezzel hogy mindig mindent átgondolok, de olyan dolgokat is, ami évek óta történt, és elkezd érzelmeket generálni bennem, ami nem a legjobb egy matek óra közepén. A tanáraim azthitték be vagyok valamizve, mert olyan volt, mintha figyelnék, de amikor megkérdeztek valamiről aztse tudtam milyen órán vagyok. Azt kaptam mindenkitől, hogy mindent leszarok, de nagyon sokszor éreztem magam bénának, aberráltnak, hogy nem tudom megcsinálni a dolgokat úgy mint mások, de persze mivel sokat mondták, kialakult a fejemben egy kép magamról, hogy mindent leszarok, és már rá is játszottam, mert én magam sem tudtam megmagyarázni, hogy megint miért nincs nálam a felszerelésem, nem mondhatom mindig azt, hogy elfelejtettem, szóval egy idő után elkezdtem azt mondani, hogy: mert nem érdekel. Ez persze nem tetszett a tanároknak, amire szigort próbáltak használni, de ez engem csak mégjobban lehangolt, mert éreztem azt, hogy tudnám jobban csinálni, csak azt nem tudtam hogy. Most itt vagyok 20 éves nem merek munkát vállalni, mert félek, hogy valamit az önfejűségem, vagy a nem oda figyelésem miatt elbaszok. Szerintetek ez ADHD? Kb. két hete olvastam utána, azóta ezen agyalok. Ha az, ha nem nagyon zavarom magam, bármilyen tanácsot elfogadok.