Más nem örül bele, az egész emberi létezésbe?

Nekem erről a problematikáról a buddhista meditáció jutott eszembe. Térszerű, tükörszerű tiszta tudattal legyél a világ megfigyelője, érzékeld olyannak, amilyen, ítélet- és véleményalkotás nélkül.

Kicsit úgy, mint amikor mondjuk egy tömegközlekedési eszköszön két ember összeszólalkozik, de nem lépsz közbe. Hallod mindegyik hebrákolását, jelen vagy, érzékelsz, de nem alkotsz véleményt és tisztában vagy vele, hogy nem rólad és nem neked szól a dolog.

Csak a saját életeddel foglalkozz! Kakkantsd le, mit fos rád a média, ne halgass és olvass híreket, hagyd kívül a sok szart. Abból van bőven, de nem kell beengedned. Hidd el, jól el lehet lenni, ha a létezést tudatos szintre emeled.

Mindenki tudja ezt akinek kicsit több az esze mint az átlagnak.. :( ami átok ugye. Mert többet gondolkodunk, értelmet keresünk és ezért nem vagyunk boldogok mert azután loholunk. Én ezt felismertem. Nem kellene mások miatt idegeskednem, leszarom ki mit gondol illetve mit tesz amíg nincs kifejezetten negatív utóhatása rám nézve. A munkában, a gyárban minden nap egyforma, meg lehet őrülni tőle. Felkelek, elkészülök, bemegyek dolgozni, darabszám, könyvelés, haza, otthon eszek valamit, tévézek mert másra nem marad idő és alvás. Ez van minden nap. Közben agyalok, amit nem kellene de nem tudom visszafogni. Ezért szedek nyugtatókat, de az sem veri ki a gondolatokat a fejemből, hiába tompít el.

Amikor elfeledkezem az életről, akkor tudok igazán boldog lenni. De nem gyakran. És csak ezért a pár alkalomért élek még. Pszichológus meg lehúz pénzzel... Ezeket én is tudom amit elmond, de nem olyan egyszerű hogy csinálham ezt, meg kerüljem azt.

Azt hiszed, hogy itt elmondod az élet értelmét, meg hogy jaj, te látod a valóságot, más miért nem?

Csak a felszínét kapargatod.

Ha tényleg látnád, akkor azt is látnád, hogy a hiba nem az életben van, hanem benned. Túlságosan is kívülre nézel, ahelyett hogy belülre néznél, saját magadba és magaddal foglalkoznál. Ha rabszolgák is lennénk, akkor is egy dolgot nem tudnak elvenni tőled, az méghozzá a te saját tudatot, a belső szabadságod.

Belefáradtál az útkeresésbe? Hát akkor ne tedd. Tedd azt, amit jónak érzel. Keresd meg saját magad és akkor megtalálod az élet értelmét.

Szerintem depressziós is lehetsz. Azért látod csak a rosszat. De nem vagyok orvos. Hát igen, dolgozunk, fizetjük a hitelt, a számlákat, neveljük a gyereket, az egyszer felnő, s jöhet a nyugdíj. Már ha megéljük.

" Mindent olyan könnyűnek érzek, elviselhetetlenül könnyűnek."

Én örülnék a legjobban ha minden egyszerű lenne az életben. Számomra nem az. Én szorongásos betegként, mindent olyan nagynak, bonyolultnak látok, én annak örülnék, ha az lenne a legnagyobb gond, hogy tök átlagos minden. Azt tapasztaltam, hogy unalmasnak látni az életet, nem mindig rosszat jelent. Az azt is jelentheti, hogy nincs semmi olyan nagy baj az életedben amit megoldhatatlannak látnál, mert akkor éjjel nappal lekötne, agyalnál, rettegnél újból és újból.

Ne értsd félre, nem akarok neked semmi rosszat, de ha az orvos közölné, hogy halálos agydaganatod lenne, mindjárt jobban értékelnéd ezt a kis egyszerű picsa életet.

"Miért nem változtatunk ezen a rabszolgatartó rendszeren?"

Hogy változtassunk? Min változtassunk? A munkára gondolsz? A pénzen? Én is van úgy, hogy kicsinek, jelentéktelennek érzem magam. Más is. de nem vagy rabszolga! Határozottan nem, régen őket ostorral vertek véresre, éheztették, csak úgy. Veled/velünk ez azért nem történik meg!

Nem tudok erre mást mondani, csak azt, hogy keress valami újat, tanulj meg táncolni, ha megtetszik egy tánc típus (én Shuffle táncot tanulok) keress egy jó sorozatot, tölts le játékokat. Szerezz egy új macskát stb. Foglald le magad valami újjal, ha van célod az szerintem, fel fog egy kicsit dobni.

"Hogy semmi új nincsen a nap alatt. (Latin közmondás.)"

Valójában nem latin, hanem Salamon királytól származik.

Áá de ismerős. Minden nap ezen agyalok, hogy ennek vajon mi értelme van? Miért kell szenvedni itt ha nem is kértem az életet? Ha pedig el akarom dobni akkor miért tartanak vissza? Semmi értelme ennek az egésznek, se a pénznek, se a boldogságnak mert egyszer úgy is vége és nem fogsz emlékezni ezekre. Próbálom az életet "ajándéknak" tekinteni de nem megy ha folyamatosan csak hánykolódok és nem találok kiutat semmiből. Napokban már annyira szenvedtem hogy könyörögtem a k*rva halálért, a betegségek csak megnehezítik ezt a f*stengert amiben csak úszkálunk.

Na meg a munka.. Igen, így működik ez a világ. Kellenek munkások ahhoz hogy neked ott legyen a polcodon a wc papír vagy maga a polc. De ez egy mókuskerék amiből egyhamar nem szabadul az ember. Bele kell törődni hogy az élet sz*r és csak akkor lehetsz boldog :D

Semmi értelme az egésznek..semmi

Feladnám már az egészet csak fogalmam sincs hogy tegyem