Állandó szorongástól hogyan lehet a legkönnyebben megszabadulni?

Nekem volt olyan gyógyszerem, ami kifejezetten élénkített, pörgetett. Az nem igaz, hogy mindenkit szedál, tompít. Nem minden gyógyszer ilyen.

Antidepik nem okoznak függőséget. Bipolra is vannak olyanok, amik nem okoznak.

Nyugtató, altató okoz ilyet. De ezeket is lehet hagyni, csak fokozatosan kell és át kell tudni vészelni a megvonási tünetet. Ez nem mindenkinek megy. Nekem igen. Sóvárgás sincs. Kávét viszont nem tudom elhagyni, sóvárgás miatt. Nem vagyunk egyformák.

Nekem terápia is segít. Azokkal nem vitt előre, akik keveset reagáltak, közhelyeket mondtak. Sématerápia jó. Szakpszichoterápiával más tapasztalatom van mint kevésbé képzett pszichológussal segítő beszélgetéssel.

Relaxáció, mindfulness meditáció is jó hatású, de ezek nekem kiegészítésre jók.

Gyógyhatású szerek nekem kiegészítésre jók csak mert nem elég erősek magukban. De van akinek elég lehet.

Sok sikert hozzá!

Ne feledd, hogy ez egy hosszabb folyamat, valószínűleg nem fogsz egyik napról a másikra drasztikus változást észlelni, de remélhetőleg egyre jobb lesz majd tőle.

Ha nagyon nem érzel változást, akkor lehet, hogy érdemes más szakemberrel próbálkozni, mert még ha nagyon jó szakember is valaki, akkor is előfordul, hogy a stílusa, mentalitása nálad nem működik, másé meg igen.

Na meg azt se feledd, hogy a pszichológus azzal dolgozik, amit oda viszek hozzá. Amiről nem beszélsz neki, azzal nem tud mit kezdeni és ha a mindennapi csip-csup dolgokról beszélsz neki, akkor azzal foglalkozik, a mélyebb, átfogóbb problémák a felszín alatt maradhatnak, ha nem beszélsz róluk, vagy ha nem hagysz rá időt a napi aktualitásokat megbeszélése mellett.

A változások másoknak sokkal szembetűnőbbek, mert te folyamatosan változol és mindig a pillanatnyi önmagaddal élsz együtt, ezért könnyebb elveszíteni a viszonyítási alapot. Ez a lecsúszásra (alkoholizmus, szenvedélybetegségek, stb) is ugyanúgy igaz, mint a fejlődésre is. Te nem annyira érzékeled a változást, csak csinálod, amit épp csinálsz, a környezeted sokkal jobban érzékeli, hogy máshogyan viselkedsz, változol, mert nekik külső szemlélőként jobban van összehasonlítási alapjuk a korábbi állapotoddal, viselkedéseddel - pláne, ha ők sem folyamatosan élnek együtt veled, így kevésbé szoknak hozzá napról-napra a változásokhoz, hanem csak megszakításokkal, időközönként, hetente-havonta találkoznak veled.

Sokan ezért is tartják feleslegesnek a pszichológust, mert ők maguk nem érzékelik a változást. Ráadásul a pszichológus "nem csinál semmit", csak beszélget veled és a munkát, változást, tanulást te végzed el önmagadon. Sokan ezért érzik úgy, hogy ment volna változás a pszichológus nélkül is, ő nem sokat tett hozzá. Még az is lehet, hogy tényleg ment volna nekik a pszichológus nélkül is, csak általában nem biztos, hogy annyira gyorsan és eredményesen, mint az ő segítségével.

A pszichológus pont azt a külső szemlélő szerepet tölti be, ami segít a megfelelő irányba változni és segít megtalálni az egyensúlyt, hogy ne lendülj túl a másik irányba sem. Ráadásul arra képezték ki, hogy tudatosan is függelten maradjon és kellően nagy ismeret tárból dolgozva tudja segíteni a megfelelő irányba változásodat, azt is kezelni tudja, ha valamilyen módszer, változás nem megfelelő és tud más megoldást keresni helyette.

Ha bizonyos problémák nem változnak, akkor érdemes arra nagyobb hangsúlyt fektetni vele. Segíthet, ha előre átgondolod, hogy milyen témákat akarsz vinni a pszichológushoz, hogy azokkal mindenképp foglalkozzatok.