Normális, hogy néha azt érzem, bárcsak újra lehetnék gyerek?

Néha olyan érzésem van, bárcsak visszamehetnék általános iskola elejére, mondjuk 3 osztályba, és újrakezdhetném. Újra átélhetném, hogy elmegyek az újonnan nyílt videójátékboltba a be vásárlóközpontba, hogy ne kelljen lejárnom a mammutba, és megvegyem a Battlefront 2-t play stationre, vagy hogy órákon keresztül Most Wantedezzek, vagy hogy kibontsam és összerakjam a legújabb Bionicle szettet, teljesen titokban, mert cikinek tartottam a suliban, és csak unokatesómmal játszhattam velük, ha nem egyedül akartam, amikor nagyszülőknél nyaraltunk, vagy amikor Star Wars maratont tartottunk anyával, vagy amikor suli után, bent kellett órákig maradni, mert egyesével feleltetett a tanár mindenkit és két hárman mindig az üres folyosókon, a lemenő napban beszélgettünk, vagy amikor kint voltam Olaszországban, és IGAZI yugioh paklikat tudtam venni (mondjuk akkor még nem tudtam, hogy itthon hamis volt mindenkinek), vagy amikor osztálykiránduláson voltunk, és még nem voltak telefonok, hanem tényleg együtt élveztük a többiekkel a dolgokat, vagy kicsit idősebben már, hogy xboxon left4dead meg FarCry3 maratonokat tartsunk unokatesómmal, hogy suli után eljárjak egy jó közösségbe órákat edzeni minden délután, üldögéljek a legos doboz mellett, és órákig rakosgassam össze millió képpen a Bioniclejeimet, meg star warsos legóimat, hogy fakardozzak vagy tollasozzak kertben anyával, vagy nagyapám a nyakába vegyen és a fel fel vitézeket énekeljük, mindketten kardot lóbálva, vagy a pince mögött szüreteljük a szőlőt, és a cseresznyefa alatt a mama ölében üljek és adogassa a paradicsomba tunkolt katonákat, vagy amikor titokban az első horrorfilmem megnéztem youtubeon (kör) az új tabletemen, és napokig tele legyen a gatya, de teljesen ráfüggjek, vagy amikor még templomba jártam, mert hívő voltam. Ezek nyilván más más időben történtek, de az első 12 13 évemből nagyon szép emlékek. Nyilván az hogy a mama adta a katonákat a számba 4 5 éves koromban történt max, a horror meg ennek az időszaknak a végén, szóval nem félreérteni. De ezután, amikor elkezdtem felfedezni, hogy nem csak pisilésre való a kukac, és jöttek a szerelmi bánatok, ennek következtében súlyos depresszió, versenysport vége, rossz tanulás a kezeletlen adhd miatt, aztán több éves kezelése a depressziónak gimnázium alatt, ahonnan jó eredménnyel kikerültem, de gyerekkori traumák miatt a szocializáció nem ment, ezért pánikbetegséggel is küzdöttem egyetemen amikor elköltöztem, a szakot otthagytam, és a hobbim lett amit csinálok megélhetésnek, de már nincs az, hogy közösségbe járok, nincsenek barátaim, nincs komoly kapcsolatom csak jelentéktelen alkalmi kalandjaim sokasága. Alapvetően mostanában nagyon jó kedvem volt, mert elkezdtem egy új sportot csinálni és nagyon élvezem, de így éjszaka ha nem tudok elaludni, nagyon rossz hangulat jön rám, és néha ez az érzed, hogy bár visszamehetnék a gyerekkoromba, amikor még nagyon hosszú időnek tűnt mondjuk egy nyár, és nem ment el pillanatok alatt minden év. Most azt érzem, az elmúlt 3 évemben, de inkább 5 6, semmilyen érdemlegeset, értelmeset nem csináltam, nincs jó élményem, hogy haverokkal elmegyek ide oda, minden ami jó azt egyedül csináltam, és az sincsen sok. Nincsen kivel megosztanom az élményeimet, nem keres senki, és amikor még voltak barátaim, akkor is én futottam mások után, olyan soha nem volt, hogy valaki írjon, figyu gyere menjünk már el ide oda akárhova úgy találkoznék veled...

Lényeg igazából a kérdés. Modt elég rossz kedvem van de holnapra valószínűleg jól leszek teljesen ha felébredek, és cringelni fogok azokon amiket írtam most. Ezt se tudom miért van, de általában ez történik ha sokáig fent vagyok, erős hangulatingadozás negatív irányba, és a véleményem is nagyon megváltozik sokmindenben, és olyan gondolataim vannak, amikkel amúgy normál esetben nem értek egyet, vagy máshogy gondolom. Nem tudom elmondani jobban. De most igazán ez érdekelne, hogy mással is van e, hogy ennyire visszavágyik a gyerekkorába