A pszichológusok szokták jelezni, ha úgy érzik, a kliensnek már nincs szüksége arra, hogy járjon, vagy hogy szokott ez lenni?

Nalunk igy volt:

1) Eloszor egy trauma feldolgozasa miatt mentem el. Tudtam, hogy nehany alkalom lesz. A 4. alkalom utan megbeszeltuk, hogy most mar menni fog egyedul is. Par nappal kesobb felhivtam, hogy nem mehetnek-e meg egyszer, mert tortent valami. Mehettem :) azzal zartuk le vegul.

2) Kesobb is jartam hozza, az 2,5 ev volt meg. Akkor en szoltam az ev elejen, hogy meg az evet szeretnem vegigvinni, utana nem tudom. Eloszor felreertettuk egymast, es o a nyar veget ertette. Akkoriban nagy valtozas volt az eletemben, es kertem, hogy az ev vege legyen. Igy meg nehany honapot jartam. Aztan vegleg lezartuk :)

En jeleztem, a pszichologusom meg elmondta, hogy szerinte is lassan vege lehet, de meg meg akart gyozodni rola, hogy biztosan oke-e, igy meg jartam par alkalmat. Azokat mar nem ereztem hasznosnak (az elotte levoket viszont nagyon).

En megkerdeztem, hogyha alkalmankent szuksegem lenne ra, akkor kereshetem-e. Termeszetesen kereshettem. Azota mar sok ev eltelt, en is el kezdtem tanulni, de en nem a klasszikus pszichoterapia iranyaba, hanem kognitiv viselkedesterapiat. Ez belathato idon belul (1-14 alkalom) segit szinte barmilyen problema eseten. Nekem ez sokkal szimpatikusabb, illetve sajat magamon tapasztalom, hogy mennyire eredmenyes.

Ezt csak azert mondom, mert az a pszichologus, aki hosszu idon keresztul magahoz kot, nem biztos, hogy a leghatekonyabb modszert hasznalja.