Az autizmus kialakulhat felnőtt korban is? Vagy már eleve így születtem?

(hosszú lesz, bocsánat érte, de így remélem könnyebb lesz megérteni)Évekkel ezelőtt kezdődött a problémám, de úgy érzem már gyerek koromban is másabb voltam mint a többiek. Sosem barátkoztam, mert nem tudtam mit kellene mondanom másoknak. Kerültem az emberek tekintetét, ez pedig mai napig velem maradt. Sosem nézek az emberek szemébe, csak azokéba akiket jól ismerek, és megbízom bennük. Nem merek az emberekhez szólni semmilyen esetben, ha kérdeznek pedig csak egy frappáns válasszal úgy intézem a beszélgetés menetét, hogy a válaszommal kifulladjon a dolog. Emiatt barátaim sincsenek, ugyanis sosem válaszoltam a hívásaikra, üzeneteikre a szorongásom miatt. Tizenkét éve ismertem őket, ők voltak a legjobb barátnőim, de képtelen voltam ápolni a viszonyt…Ugyanis ők nem tudtak az esetleges betegségemről, sosem mondanám el senkinek nyomós ok nélkül. Hiszen enélkül is furcsának találnak engem az emberek a szótlanságom, és a csendes típusom miatt. Emiatt sokszor flegmának néznek társaságban, pedig egyszerűen csak zavart vagyok és bezsongok ha valaki közeledni próbál hozzám. Azonban sokat beszélek, de csak azokkal akiket ismerek :D

Nos a minap eléggé belevetettem magam az internet bugyraiba, hogy rájöhessek mi bajom lehet. Aztán szembe találtam magam az autizmussal, és szinte minden tünetével azonosulni tudtam.

Vannak kényszeres cselekedeteim, amikről képtelen vagyok leszokni, pedig tudom hogy furák. Például a szobámban mindennek megvan a maga helye, és ha elmozdul egy tárgy a szekrényemen, addig igazgatom míg nyílegyenesen fog állni. És hasonlók…

A hírtelen jött hangok is kellemetlenül hatnak rám, és természetesen idegen emberek érintésétől is befeszülök.

Egyre nehezebb így szocializálódnom, pedig már itt lenne az ideje annak hogy elálljak dolgozni, vagy tovább tanuljak valamerre. De nagyon-nagyon nehéz belegondolnom ebbe az egészbe, és kiver a hideg a felelőség gondolatától és hasonlók.

Valamint amiben még hasonlóságot találtam az az, hogy elvileg minden embernek aki ebben a betegségben szenved, van egy (vagy több) dolog amiben remekel a többi embertől. Nekem is van három. Nagyon kevés dologban vagyok jó, de ezekhez igazán értek. Ez a rajzolás, a könyvírás és a tánc. És nagyon szeretem is őket csinálni.

Mivel még nincs saját keresetem, így nem tudok elmenni ezzel a problémával egy pszichológushoz esetleg erre szakosodott orvoshoz. Ezért fordulok ezzel az internet népéhez. Ez az a betegség az amire én gondolok, vagy esetleg teljesen más? Az is lehet hogy csak ennyire szorongó típus vagyok? Előre is köszönöm a válaszokat.

19/l