Félek hogy nem fogom bírni az egyetemet mit tegyek?

Nyugi, nem maradsz egyedül.

Eleinte biztos szokatlan lesz amikor sokan vagytok és össze vont óràitok lesznek de többen is éreznek úgy mint te.

Előbb utóbb összeverődtök majd. Én sem voltam gólyatáborban (gondolom a leírtak alapján te sem) de ez nem nagyon számít hosszú távon. Én is ugyanilyen érzésekkel kezdtem meg amúgy az egyetemet tavaly és ugyanúgy többen is voltunk mint 100an de már az első nap megismertem több embert is. Volt aki jött oda kezet fogni és bemutatkozni. Minden rendben lesz.

Sok sikert és kitartást! :)

Szedd össze magad.

Vagy menj el szakmunkásnak, ha ilyen nyafi vagy.

Ne aggódj, én is hasonló vagyok. Én mondjuk voltam gólyatáborban, de már az első nap éreztem, hogy rossz ötlet volt. Teljesen kívülállónak éreztem magam, mindenki más jól elvolt, én meg csak mentem a tömeggel.

DE. Az, hogy azt látod, hogy mindenki iszogat együtt, mintha már ismernék egymást, az attól még nem mindenki. Csak őket látod. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy minden egyes csoporttársad ennyire extrovertált. Biztos vannak mások is, akik visszahúzódóak és nehezebb nekik is beilleszkedni. Csak éppen ezért ők nem annyira feltűnő jelenségek. De hidd el, az első hetekben biztos össze tudsz ismerkedni legalább 1-2 emberrel és úgy máris nem leszel annyira magányos. Nagyon sokaknak nehéz a váltás középsuliból egyetemre, de pont ezért nem vagy vele egyedül. És nem baj, ha nnincs már egy nap után nagy baráti társaságod, majd szépen kialakul. Kis célokat tűzz ki magadnak, pl. első nap megszólítasz két embert és megkérdezed, melyik suliból jöttek.

Kitartást! Minden redben lesz

Kicsit az jut eszembe, amikor elköltöztem otthonról. Az első este be voltam tojva, hogy úristen, én hazaköltözök. Aztán azt mondtam: egy hetet bírjál ki, aztán döntsd el. Másnapra semmi bajom nem volt. Úgyhogy valami hasonlót javasolok neked is.

Amúgy a szorongásod nem az egyetemtől van, hanem általánosabb bajod, ez csak egy újabb témája. Szóval ezzel kéne valamit kezdened! Önsegítő könyvek, cihológus.

Próbálj ne magadra figyelni, hanem inkább a többiekre, hogy ők milyenek, hogy viselkednek?! De akár el is mondhatod a többieknek, hogy be vagy tojva.

#5

"Az a baj attól félek hogy ki fognak nézni hogy nem járok bulizni ha iszok akkor se nagyon sokat meg most amúgy is olyan gyógyszert szedek amire nem ajánlott inni."

Én annakidején a főiskolán tényleg azért is ittam, mert máshogy nem találták meg egymás között a fiúk a kapcsolatot. Az ivás mindenkit egyesít. Oldja a gátlásokat, mellette lehet vigyorogni.

DE! A mai fejemmel már ezt nem ajánlom. A szorongást én valahol normálisnak érzem, mert egy teljesen új helyzetben vagy, kilépve a komfortzónádból, ezt szerintem más emberek is többé-kevésbé hasonlóan élnék meg.

Amikor én elkezdtem a főiskolát én sem hittem el, hogy egyszer végzek vele. Aztán csak meglett. Igaz csúsztam, nem is keveset, de meglett. Az egész olyan volt, mint egy belső utazás. Az a rengeteg görcs, idegeskedés, szorongás, vizsgadrukk, feszült felkészülés, menni-menni és csinálni, mindig előre nézni... Nehéz volt, de meglett, végig mentem az úton.

A családtól anyagiakban nagyon sok támogatást kaptam, az hasznomra vált, DE minden másban nekem kellett ott lennem, egyedül. Voltak csoporttársaim, persze, de a ZH-kat egyedül írtad, a vizsgára egyedül mentél be, a beadandót (néhány kivétellel) egyedül csináltad, mindenre egyedül készültél fel.

Hinned kell magadban, abban, hogy sikerülni fog. Ha te nem bízol magadban, akkor ki fog helyetted???