Akinek nárcisztikus személyiségzavara van az miben érez mást mint mások, hogyan diagnosztizálják ezt?

Tegyük már tisztába:

- Nárcizmus

Önszeretet, öncsodálat. Ez egy személyiségbeli mechanizmus, bizonyos szintig egészséges, sőt szükséges a mentális épség kiépítéséhez és megtartásához. Ha túlteng, akkor az valóban egoizmus, a környezet számára frusztráló.

- Nárcisztikus személyiségzavar

Konyhanyelven: Az önszeretetre való nehézség, vagy képtelenség. Folyamatos (néha nagy mértékű) pozitív visszacsatolás szükséges a környezettől ahhoz, hogy a törékeny önbecsülés ne sérüljön. Általában fiatal felnőttkorban alakul ki, a gyermekkorban elszenvedett, környezetnek való megfelelési kényszer, vagy folyamatos érzelmi elutasítás hatására. Látványos esetekben grandiozitás és agresszív érzelmi szükségletkielégítés jellemzi, rejtett esetekben pedig szorongás és önvádlás. Tulajdonképpen, csak akkor érzi magát értékesnek az illető, ha mások azt mondják róla, és ettől függ szinte a teljes önbecsülése, ha ezt nem kapja meg, akkor érzelmileg erőteljesen szenved. A terápiás kezelhetőség a személyiségzavar típusától, mértékétől, és az érintett személy hozzáállásától függ.

(Én vagyok a harmadik kommentelő régebbről.)

A 11-es téved ...

Nekem "Rejtett" nárcisztikus személyiségzavarom van, és annak ellenére, hogy erős önbizalomhiányom van, és nem bízok magamban, annak ellenére pont ellenkező érzéseket táplálok magamba ... ezáltal másokkal szemben jobb/fontosabb embernek látom magam.

Amelyik nárcisztikus nem tud kialakítani magának érvényesítő környezetet, az a fantáziájában éli meg - impulzivitással - fantáziával.

Attól függ, hogyan fejlesztette ki ezt a "pozitív visszajelző" képességét ... ha nem kap elengedőt az életben, amekkoráról csak álmodhat, akkor az álmaiban próbálja megszerezni azt.

És annyira rejtett vagyok, hogy a szakemberek szimplán Borderline-nak hisznek, hiszen semmit sem említek arról az oldalamról, hogy másokat életét semmibe veszem, sőt, örömmel vetem meg.