Hogy döntsek, mi a legjobb számomra mit gondoltok?picit hosszú lesz

A helyzet a következő.Egy jó pár hónapja nem igazán tudok aludni,és a munkahelyemet ott kellett hagynom a panikrohamjaim miatt..Sokat bántottak,ezért nem szerettem igazán oda járni.

Nagyon magam alatt voltam amiatt,hogy úgymond "feladtam",de remegtem és nem mertem bemenni a munkahelyre..viszont bennem van az,hogy már 21 éves vagyok,talpra kell állnom egyedül.

Sosem voltunk gazdagok,sőt.

Nem igazán volt gyerekkorom.Ami volt az veszekedessel telt,vagy bátyám bántott.

Édes anyám sosem ertett meg,mindig magával foglalkozott

Apám meg elhagyott minket.

Persze en ott voltam anya mellett egészen kiskoromtol kezdve.Takaritottam,főztem rájuk.

A lényeg az,hogy sosem volt igazán sínen az életem.Volt egy párom,de O éppen emiatt hagyott el,mert mentálisan nem voltam rendben.

Szerettem.

Elkezdtem egy Szakmát tanulni,és közben dolgoztam ugye.

Meg van egy évem,és most kapok valamennyi ösztöndíjat is,ha jól tanulok,de jött egy lehetőség egy egész korrekt helytől,hogy heti 30oraban tudnék dolgozni.De ez fix.

Nem tudom,hogy mennyire lenne sok.Mennyire sokalnek be.Elojonne-e újra a panikrohamom.

Suli,munka,edzeni is járok az nekem egy nagyon fontos szempont.Tanulni is kell,hogy az ösztöndíjam minél több legyen.Nincs itthon elvárás,hogy adjak be a családi kasszába,de eddig mindig megoldottam,és adtam bele,akármennyi pénzt is kaptam.

Van egy mostoha apám,ö jól keres,de már érzem magamon a súlyát annak,hogy csak felnőtt vagyok de még mindig olyan kilátástalan minden,hogy mivel foglalkozzak,hogy dolgozzák és tanulják mellette úgy,hogy mentálisan nem vagyok rendben.

4-5orakat alszok esténként,napközben hulla vagyok,donnteskepetelen,szorongok minden helyzetben,és iszonyatosan érzékeny vagyok.Egy rossz szó,és sírva fakadok.Tehat érzelmileg teljesen labilis vagyok,de közben benne van a tenni akarás vágya,hogy csinálni kell,menni kell de végül mindig eljutok arra a pontra,hogy besokalok.

Felek hogy ezen a munkahelyen is rám jön a pánik.

Nem tudom erdemes-e már egybol munkaba állni,vagy talán jobb lenne megvárni a pszichiáter által felírt gyógyszerek hatását

Szedtem anno,de abba hagytam.Azota rossz minden(de ez egy külön téma)

Októberben van lehetőségem egy másik munkahelyre menni,ahol már dolgoztam.De az szezonális.Bar nagyon szerettem,és ott nincs kötelező óraszám.

Mit gondoltok?egyszerűen felek a főnöknek azt mondani,hogy meg sem tudom vállalni a munkát,hiszen már éppen elintéztem oda mindent,bár még nem jelentett be meg azt sem beszéltük meg hogy mikor kezdek.

De egyszerűen nem merek neki mit írni..

Félek hogy csalódást okozok.

Nem tudom.

Nem tudom mit kéne tenni,nem akarok újra becsavarodnj.

A sok stressztől már ott tartok hogy az a kevés alvas is amit alszok az rossz,mert annyira túl agyalok mindent

Persze ez nem a teljes sztori.

Nyilván ezt ki lehetne boncolni

Én csak szeretnék nyugodt lenni,és végre teljes életet élni.

Annyira nagy bennem a megfeleles,ha valakinek valamit nem úgy mondok,nem úgy csinálok.

Nem tudok nemet mondani.

Egyszerűen nem tudom kézbe venni a saját életem és senki nincs és nem is volt,aki segítene.

Nagyon hálás lennék pár pozitív szónak,pár jó tanácsnak

:) Köszönöm,ha elolvastad,és segítesz.