Ez valami pszichés probléma?

Szóval nem tudok barátokat szerezni, mert valamilyen szinten nem is akarok, legtöbb ember csak amolyan "átlagos" nekem, de ahogy így átgondoltam azok az emberek se jönnek be, akiknek sok barátjuk van.

A lényeg, amire ki akarok lyukadni, hogy ritkán szerzek barátot de nagyon képes vagyok kötődni emberekhez, ha szerzek. itt jön képbe a zavar, ami miatt barátnőm sincs, mert előbb utóbb olyan rossz érzés jön rám amiatt, mert folyton olyan gondolataim vannak, hogy senkinek se vagyok fontos, hogy kibírhatatlan és általában az a vége, hogy inkább kidobok az életemből mindenkit, mielőtt ők tennék. Jellemző a féltékenység is, habár inkább eltűnök minthogy mutassam. A lényeg az, hogy alapból nem érzem magam fontosnak ha valaki nem állandóan velem foglalkozik. Lehet akármit mondani, hogy hogy kéne csináljam, nekem enélkül ugyanolyan üres marad minden. De ahogy elnézem mindenben találok problémát. Akkor nyugszok meg, ha senkivel se beszélek végül, de akkor meg magányos vagyok egy idő után. Igazából már régóta van ez kb. gyerekkorom óta. Lehet szeretethiány miatt? Ja meg folyton tévképzeteim vannak és nem tudom elhinni, hogy bárki is kedvelne. Vagy dühöt érzek mert azt hiszem csak pótlék vagyok vagy lekezelnek, vagy hátrahagynak. Sehogy nem tudom magam fontosnak érezni.