Ki hogyan kuzdotte le a panikrohamot/szorongast?

Gyogyszerrel.

De még mindig nem merek busszal járni messzire mert félek a rohamtól.

Ma már ugymond oké minden.

Úgy, hogy elfogadtam. Pánikrohamom nem volt, de GAD-os vagyok, együtt kell élni vele, és ha kezd elhatalmasodni, felismerni, hogy újra itt van, ez is én vagyok, semmi gond, alkalmazom a technikákat.

Az attól még szenvedés, csak nem állandó, nem elhatalmasodó.

Évek kellettek hozzá, és mindig lehet benne fejlődni, tökéletes soha nem lesz, ezt el kell fogadni.

Szia!

24 éves vagyok, közel 10 éve szorongok és voltak pánikos időszakaim, inkább úgy mondanám. Tehát mikor beindult a bugi és 1-2 hónapban napi szintű rohamaim voltak pl suliban, órán.

Nem az én esetem a példaértékű, ezt szeretném leszegezni. Sosem voltam szakembernél, volt, hogy hajszál választott már el tőle, mikor olyan rohamom lett azt hittem rám kell hívni a mentőt.

Ahogy írták, elfogadás. Meg kellett tanulnom, hogyan működöm és semmi esetre se bepánikolnom, ha érzem, hogy jön egy ilyen epizód. Csak szüleim tudták amúgy rólam, ők is viszonylag későn, mikor néha "lebuktam", hogy úgy ért haza a gyerek, hogy remeg és nehezen kap levegőt..

De azt mondom, legyen legalább egy közel álló hozzád, aki tudja, mert ha nagyon rossz a helyzet, fel tudod hívni. Mindenki másképp működik, de engem megnyugtat egy interakció valakivel, tereli a figyelmem. Onnét lehetett tudni, hogy rosszul vagyok, hogy kerestem otthon is a társaságot és elkezdtem random beszélni :D Nem vicc volt, hogy magamban beszéltem otthon egyedül, ha az segített. Tudatosítani kell, hogy nem, ez nem fog neked ártani, csak az agyad generálja és szépen vége lesz. Biztonságban vagy, van kit felhívnod, nem vagy egyedül.

Fura, de pont hogy nem ignoráltam, hanem megfigyeltem magam és "megéltem" a pánikokat, hogy aha most ez történik, oké, semmi baj, ez ismerős. Volt már ilyen ezerszer. Aztán mikor már ezerötödször jön, automatikusan felismered és hidd el, na akkor ignorálod már. Szinte tudat alatt.

Ami nekem a későbbiekben már sokat segített, hogy feszegettem a határaim. Mindig is féltem fesztiválra menni emiatt, elmentem, iszonyú jó volt! Féltem elutazni egyedül á, elutaztam, baromi jó volt! És ezek után, ilyen sikerek után önbizalmat merítesz és vállba verehetheted magad, hogy ezaz, megcsináltam.

Ami még módszer és segíthet már a pillanatban, az pedig a mindfullness, ennek nézz esetéeg utána. Ez is figyelemelterelésen, másra való fókuszáláson alapszik.

Aztán persze lehet itt mélyebbre ásni, hogy miért is van, mi a gyökere. Őszintén? Én esetemben csak találgatni tudok. De fontos lehet rájönni. Én igyekszem harmóniában élni önmagammal, hátra hagyni a múltat és elfogadni a hibákat, amiket én, vagy mások vétettek felém. Mély önvizsgálat szükséges ehhez, és ha úgy érzed, szakemberrel könnyebb, én nem tartom rossz ötletnek.

Ezek csupán tanácsok tőlem, amik remélem segítenek itt másoknak is, nagyon sokan élünk ezzel együtt. Ténylegesen nem tüntethető el 100%-osan, de jelentősen lehet csökkenteni, nekem - lekopogom - de ha a szorongás jelen is van pl utcán, ritkán csap át pánikba. Jóval ritkábban mint régen, és jobban is tudom kezelni. Igazából nem cserélnék így se senkivel, mert sokat tanultam ezekből és ez vagyok én. (: