A (magán)pszichológusok/ pszichiáterek hogy közlik a beteggel, ha van valamilyen diagnózis, betegség?

TB-s pszichiáter megmondja 10 perc után is lol.

De egyébként a diagnózis után kapsz hozzáillő terápiát, nem fordítva. Addig csak állapotfelmérés van. Legalábbis nálam így volt, ami azt hiszem több, mint 1 évig húzódott tinédzserként.

Aktualis problémákra, tünetekre kapok terápiát. Az orvosom/terapom nem tartja fontosnak diagnosztizálni, mert úgyis aktuális tüneti képre ad gyógyszert. Hosszabb terápia után derül ki pl, hogy a tünetileg bipol betegségem tud-e terápiától is javulni, mennyi benne a biológiai rész. Még a bipol is lehet csak részben biológiai.

Vannak diagnózisaim, de mindig mondja, hogy rossz a diagnosztikai rendszer mert nem mindenkit lehet jól bekategorizálni mert valamihez kevés a tünete, máshoz sok. Ezért van az, hogy ahány helyen jár, annyiféle diagnózisa van.

Van olyan is, hogy keresztmetszetileg passzol egy diagnózis, de a kórlefolyás nem igazolja.

Egy jó pszichiáter pár alkalom után képes felállítani a diagnózist, de soha nem zárkózik el a hibalehetőségtől. Pl. a depresszió hasonlíthat egykét személyiségzavarra és fordítva. Kötelessége közölni a diagnózist, hiszen tudnod kell, hogy mire kapod a gyógyszert.

A pszichoterapeuták többnyire enyhébb neurózisok (élethelyzeti elakadásból fakadó szorongás, krízis, alvászavar) vagy személyiségzavarok kezelésére alkalmasak. Itt nem szükséges megosztani a diagnózist, mivel sokszor kontraproduktív lehet, pl. ha egy nárcisztikus megtudja magáról, hogy nárcisztikus, akkor megszakíthatja a kezelést. Másrészt a címkézés miatt sem szerencsés. Ezekhez a zavarokhoz társadalmi megbélyegzés és különböző stigmák kötődnek.