Nem bírtam abbahagyni a sírást a munkahelyen. Mitől lehet?

A főnököm pénteken egy eléggé kemény negatív kritikát fogalmazott meg felèm, amire azt èreztem, hogy nem tudok vele mit kezdeni, rajtam túlmutat a dolog, amiért lebaszást kaptam. Konkrétan kifejezte, hogy egy nagy semmi, amit a cégnél csinálok - ezzel annyi a baj, hogy ő nem látja a rengeteg háttèrmunkát, amit végzek (másik telephelyen van az irodája, hozzám csak havonta 1-2 alkalommal jön el), méghozzá nem közvetlen főnököm, hanem a főnököm főnöke.

Miután befejezte a mondandóját, megbeszéltük a további feladatokat, szépen elvonultam ès èreztem, hogy valami nem oké. Mikor kolléganőmre ránéztem, elkezdtem sírni. Ha nem fogom vissza magam, simán egy hatalmas zokogás tört volna fel belőlem. Bevonultam a mosdóba, összeszedtem magam, ès mikor másik kollégám megkérdezte, mi a baj, megint elsírtam magam. A nap hátralévő rèszèben pedig nem bírtam senkihez hozzászólni, mert amint kinyitottam volna a szám, kitört belőlem a sírás.

Mi a franc lehetett ez? Nem vagyok sírós típus.

Mitől? Miért? Szorongás? Stressz? Fáradtság?

Èletemben egyszer jártam már így, de akkor a kimerültség volt az ok (fizikai). Most, nem tudom erre ráhúzni, mert jókat alszok, megvan a napirendem, stb.

Lelkileg vagyok rottyon csak nem èrzem? Nem èrzem magam feszültnek, idegesnek vagy boldogtalannak. Vagy ennyire jól el lehet nyomni ezeket a negatív èrzèseket ès egyszercsak jön egy pont az i re ès szakad a cérna?

Járt már így más is?

30n