Elmondaná egy olyan hozzátartozó,akinek van depressziós ismerőse,családtagja hogy milyen megélni kívülről ha egy közeli rokon depressziós?

Nekem például apukám volt depressziós a gyógyszerei előtt. Hosszú folyamat volt, sok évig csak lesújtóan nyilatkozott magáról (ezzel sok társasági eseményt megmérgezve), amikor csak alkalma volt rá, majd ahogy egyre jobban belefáradt, inkább elbújt egy külön szobába. Mindenkit elkerült, csak éjszaka motoszkált néha. Mivel így kiesett a családfői szerepéből, nem végezte el a kötelességeit, nagyon nehéz volt meglátni a betegséget a sok bosszúság mögött, amit ezzel okozott, pedig teljesen nyilvánvaló volt a diagnózis. Szóval igen, ha valaki csak fekszik és tévézik, akkor előbb gondolják lustának és élősködőnek, már csak azért is, mert ha minél többet dolgozunk helyette is, annál irritálóbb, ha a másik teljesen passzív.