Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy...?

25 éves vagyok és sikerült egy szorongásos zavarral szépen pár hónapra magam alá kerülni, gyógyszert kötelezően felírták emellett eljutottam pszichológushoz, ahol a szakembert csak a gyerekkorom és a szüleimmel való kapcsolatomról érdekelte leginkább, meg pár jelenkori dologról is esett szó, amiben előjött a szorongás. Nem történtek velem soha markáns traumák, sose vertek, senki nem erőszakolt meg, nem abúzáltak, csak érzelmileg elhanyagoltak, meg anyám súlyos mentális betegsége és apám agresszív karaktere miatt sok konfliktus volt otthon. De nem történtek kiemelkedően sz*r dolgok, hogy keményen megbüntettek volna, annyiból állt nálunk hogy apám elhordott mindennek, kaptam agresszív reakciót aztán később mintha nem is történt volna semmi, élt mindenki mintha mi sem történt volna. Vitatkozni sose lehetett, ha próbáltam érvényesíteni a véleményemet, akkor ignorálta apám azt és terelt. Ez ment mindig, veszekedés, fenyegetőzés....aztán pár órával később, mintha minden rendben lenne. Igazából sokfélét lehetne sorolni még, de lényegtelen.

A kérdésemre rátérve...

A pszichológusom a szorongásom mögött személyiségzavart állapított meg. A napokban emiatt volt 1 összetűzésem egy ismerőssel. Ez a személy invalidálta a a mentális problémáimat, mert szerinte csak éretlen vagyok, meg a szüleimet vádolom, nincs szükségem terápiára, párkapcsolatban elmúlnának a problémáim stb...Másoknak (még) akikben nem bízok úgy nem említettem az új lehetséges diagot. Viszont félek, hogy rám fogják fogni, hogy nekem tuti nincs ilyen bajom, mert tök normális vagyok, egyetemen már szakdogát végzek, nincs semmi nagy problémám mint függőség, toxikus/szélsőséges viselkedés...egy nem túl közeli barátnő féleségem már a szorongásomra kapott kezelésre is megkérdezte, hogy biztos kell-e ez nekem? Meg az élményeimre rávágta hogy olyanokat ő is tapasztalt már....aztán mikor közöltem a gázabb részleteket a szorongásommal kapcsolatban (pl. képtelen volna kimenni a szobámból, vagy azt hittem belehalok a szorongásba vagy pánikrohamom lesz, összeomlik az életem tejesen stb.), akkor meg már inkább csak ignorálta az egészet.

Neten nézegettem videókat személyiségzavar témában, főleg borderlineból, hogy legtöbbször az anyai következetlenség és egy nem biztonságos, állandó stresszes környezet nevel ki egy ilyen személyiségzavart. Nem kell ehhez átélni feltűnően borzalmas dolgokat...

Kérdésem, hogy tényleg az lesz ezentúl, hogy az emberek nem fogják elhinni, hogy tényleg bajom van csak azért, mert nem éltem át a legszarabb gyerekkori alternatívákat? Vagy tényleg velem van a baj én nem bírtam felnőni érzelmileg vagy mi a sz*r?

Tudom, hogy az átlag ember tudatlan, és nem kéne mások véleményével foglalkoznom, de elgondolkodtam most ezen kicsit....