Valószínű depressziós vagyok, enyhe mértékben?

10

Igen, teljesen mindegy, hogy szorongás vagy depi, orvoshoz kell fordulni.

11

Erre? Antidepit? Minek? Életmódváltás, sport, pihenés, problémák feltárása, megoldása.

Én 11 év után kaptam antidepit egy kifejezetten komoly típusú szorongásos betegségre. Addig nem.

#12

10-11 vagyok, igazad van. De nem ismerjuk a kerdezo teljes szitujat. A nyugtato helyett, meg meg mindig jobb az antidepi, ha annyira sulyos, hogy gyogyszerhez nyul. En sose nyultam gyogyszerhez, voltak problemak a megnovekedett etvagyammal honapokon at, meg szorongtam es idorol idore csak romlott az egesz. Fel se tunt, hogy nagy problema van csak mikor mar keptelen voltam elni.

Aztan azt hittem gyogyszer nelkul meguszom, de nem igy lett. Kaptam egy diagot Gad-rol, meg egy elmenyt, hogy gyogyszerrel fog menni egy ideig csak.

Igazabol az orvos majd eldonti nala. Az evesi kenyszer is ki tudja mit takar.

De jogos, hogy ha tenyleg csak ennyi, akkor akaratero kell cssk ide.

10-11-13

Köszönöm, hogy ezt így leírtad. Igen, a nyugtatónál tényleg sokkal jobb az antidepi, nyilván indolkolt esetben persze.

Sajnálom, hogy GAD diagnózisod van, jobbulást!

Persze, így a távolból nem tudjuk, hogy a szorongás és/vagy depresszió milyen súlyos, mi áll mögötte, stb.

"De jogos, hogy ha tenyleg csak ennyi, akkor akaratero kell csak ide."

Nem, nem. Akaraterő ide nem elég. Változtatások kellenek (amiket írtam), csak sajnos nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy munkahelyet vagy lakhelyet váltsanak, pihenjenek, átgondolják az életüket.

Örülök, hogy neked ilyen jól alakultak a dolgok. Most már jobban vagy?

15

Nagyon jót írtál.

#15

Húzd meg a határokat, fogadd el, hogy ez az időszak ezzel jár hogy nem fogsz tudni te se már másokon segíteni, az embereket elönti a kétségbeesés. Nem tudom, hogy milyen lehet a szakmádban, de szerintem jobb ilyenkor mindenkinek egy megoldásra koncentrálni, mint az üres köröket futni az aggódással. Eljutott oda a mostani szitu, hogy mindenki csak alkalmazkodni tud. Sajnos lesz, aki megszívja. Ne vonódj bele mások érzelmi állapotába/szitujába, a saját mentális állapotod miatt. Szereld le őket egy mondattal, ami nem goromba. Meg a nemet mondás tényleg jó kezdőlépés. Nem önzőség elsősorban saját magadra gondolni ilyenkor. Ha rosszul vagy te sem tudsz már segíteni úgy, erre meg az a jó ha kicsit kizárod őket, meg fontold meg a pszichológust. Nekik vannak tök jó meglátásai, meg nem egyedül vagy a sz*rban.

Szoktál egyébként valahogy kikapcsolódni?

#14

"Nem, nem. Akaraterő ide nem elég. Változtatások kellenek (amiket írtam), csak sajnos nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy munkahelyet vagy lakhelyet váltsanak, pihenjenek, átgondolják az életüket"

Nem erre gondoltam, ez jogos teljesen. Én csak arra, hogy pl. határokat húzni, akár lesz*rni kicsit, elkezdeni sportolni. Tudom ezeket se könnyű, nekem se sikerült sokszor, de annyi ideje mindenkinek van, hogy ezeken gondolkodjon, főleg ha már gyakorira volt idő kiírni, pl. a kérdezőnek. Ez is egy segítő megoldás. Szerintem az a legelkeserítőbb, hogy azt nem teheti meg mindenki, hogy akár csak pár alkalommal elmenjen egy pszichológushoz, mert vagy az egekben van egy ülés ára, vagy tb-s ami tudom, hogy szerencsejáték, aki meg megteheti sorban áll időpontért.

Ahhoz hogy valaki mentálisan újra erőre kapjon, nem kell egyből kiszállni az aktuális szituból, hanem fel kell építeni kicsit magunkat amivel már hosszabb távon tudunk reménykedni és tervet felállítani a váltásra. Viszont erre lenne jó tényleg egy pszichológus.

Köszi a kedves szavakat. Gyógyszer + terápia+meditáció triplával javul folyamatosan a helyzetem, meg kezdem visszaépíteni magamat. Jelenleg bizonytalan vagyok a diaggal, mert más is van háttérben, mint kiderült és az hozhatta ki az extrém szorongásomat. Tb-n 10 perc alatt ezt kaptam, terápián alaposabbak. Franc se tudja már, lehet komorbid...de a terápiás kezelésem számomra egy csoda!

Neked miként alakult egyébként, mi miatt van szorongásod? Egyébként privátban is leírhatod, ha gondolod.