Mi a különbség egy borderline és egy elkerülő személyiségzavar között?
Olvastam a leírásukat. Viszont a pszichológusomnál ez a két alternatíva jött fel. Eléggé szorongós ember vagyok és érzékeny a visszautasításra, szociális helyzetekben úgy érzem magamat, mint aki kilóg. Viszont vannak barátaim, a "szociális szorongásomat" megtanultam kiküszöbölni és ennek ellenére elérni, hogy megkedveljenek az emberek. De ha úgy érzem, hogy egy közegben nem akarnak befogadni és nem is érzem ott jól magamat, akkor kerülöm az embereket, ha nem tudom megtenni, akkor padlóra kerülök... A legnagyobb gondot a hangulatingadozásaim okozták eddig, meg a változó célok, instabil énkép, érzelemszabályozási főleg dühvel kapcsolatos gondok ("temperementum"), utálok egyedül lenni mégis vágyok arra, hogy egyedül legyek. Ha elhanyagolnak a barátaim azt nehezen viselem, képes a másokról alkotott véleményem/érzésem 180 fokos fordulatot venni, aztán megint és ezt teljesen természetesnek megélni.Féltékeny vagyok, ha a legjobb barátnőm másokkal is jól érzi magát, elkezd benne előjönni, hogy le fog majd cserélni másokra, kb. elhagy. Ez mind úgy, hogy 10 éve ismerem és tudom, hogy sose tenne ilyet, mégis így érzek. Nehezebb időszakokban rendszeresek az önbántalmazó gondolatok, családban hamar elszakad nálam a cérna és kirobban belőlem a düh. Párkapcsolatom még nem volt, amikor ismerkedtem másokkal, akkor rájuk csüngtem, mégis próbáltam eltaszítani őket magamtól, mert úgy érzem úgyse maradnának mellettem csak kihasználnának. Ha olyat ismerek meg, aki viszonozza a figyelmet, amit adok, akkor attól pedig megijedek és ghostolom kb.
Szerencsére nem vagyok extrém eset, mert az évek során megtanultam nagyjából kontrollálni annyira a viselkedésemet, hogy legalább akiket szeretek azzal a kapcsolatunkat ne terheljem túl azzal, ami belül dúl bennem, viszont a szorongásomat és az instabilitásomat képtelen vagyok, emiatt jutottam el terápiára. Nem vagyok ezekre büszke.
Borderlineban maradtunk a terápián, viszont kiváncsi lennék, hogy egy bordelineos tud e elkerülőhöz hasonló jegyeket produkálni, meg hogy mi a szembetűnő különbség a kettő között.
Ezt én most olyan férfiként mondom neked, akinek sikerült azt hiszem szoros barátságba kerülnie egy borderline lánnyal. Ami nagy szó, mert tudod milyen nehezen kötődnek. Hogy lehet -e elkerülő egy borderline? Ha százalékban kéne leírnom, 80/20 százalékban IGEN! És ebből a 80 menj el, és a szívből utállak, 20 százalék a kedvellek és a szeretlek közt ingadozik. Bár néha a mai napig nem tudom, hogy érzett, hiába ismert évek óta! Szóval igen! Nagyonis tud elutasító lenni, sőt többségében az, volt. Mert egy nagy nap csak úgy.. de ez egy másik történet…
És most egy diagnosztizált lányról beszélek. Ha lennének kérdéseid, szívesen mesélek róla persze név nélkül. A tanácsom neked pedig:
Ne félj! Én egy dolgot tanultam abból a borderline barátságból! Azt, hogy bármilyen nehéz is, sokkal többet adsz te magad borderlineként, mintsem hinnéd 😊
Míg az elkerülő személyiségzavaros próbál nem gondolni semmire a világból ... és menekülni próbál a világ elől.
A Borderline-os a szabadidejében arra gondol, hogy el van cseszve az élete, vagy milyen szerencsétlen vele a sors, vagy hogy az emberek mennyire rohadékok, vagy esetleg azon fantáziálhat: bosszút kéne állni az emberiségen, vagy önmagán.
Ez a különbség a kettő között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!