A legtöbbször azok akik öngyilkosságot kísérelnek megbánják az utolsó pillanatban?

Szerintem:

Hirtelen , megfontoltan döntés esetén lehet hogy megbánják.

Viszont mondjuk egy évekig tartó depresszív állapotból szabadulni vágyó ember már nem

Aki csak megkísérli,az igen,az megbánja.

Több ismerősöm lett öngyilkos sajnos. Ott nem volt kecmec,úgy csinálták,hogy végleges legyen.

2: igen, legyen példa a párkapcsolatból való kilépés

Megtörtént dolog az ismeretségi körömben hogy a lány kiugrott kétségbeesésében a 4. emeletről. Nem adott magának esélyt a feldolgozásra,mert úgy érezte képtelen rá ,nem tud nélküle élni. Akkor úgy gondolta,sajnos túlélte. A regeneráció alatt , több műtét után nyilvánvalóan megbánta és most boldogan él a jelenlegi párjával.

Viszont elérte amit akart...az akkori énje biztosan meghalt, újjá születhetett, más ember lett. Féltragédia árán.

Annak,aki ebben a témában olvasgat:

Mindig van második esély újra kezdeni. Megølheted magad, hogy teljesen új ember legyél, de ahhoz NEM KELL ELVENNED AZ ÉLETED, csak változtatni, de hatalmasat! Tény,hogy rohadtul nehéz, de aki egyszer megfontolja a szakadék szélén hogy lehet inkább leugrik, az még bőven időben van hogy vissza forduljon onnan és irányt változtasson.

Ne az életből menekülj, hanem onnan ,ahol ez megfordult valaha a fejedben.

Aki nem éli túl, az nem bánja meg.

Aki túléli, az a) baromira örül, h túlélte b) marhára szomorú, h túlélte.

Én mindkettőre (mármint a) és b) ) tudok példát.

3

Nem egészen. Pár hete voltam bent pszichiátrián, a szobatársam azt bánta, h NEM HALT MEG, nem azt, hogy MEGKÍSÉRELTE. És még jó pár ilyet hallottam ill. olvastam (itt is, a gyakorin).

4

Nem tudod szerencsére, hogy HOVA, milyen IRTÓZATOS MÉLYSÉGEKBE lehet süllyedni akár depresszió, akár vmi tragédia, akàr vmi élethelyzet miatt. NAGYON sokat olvastam ill. néztem filmet a témában (nyilván családi érintettség miatt).

Egy amerikai ffinek az apósa megölte a feleségét, a lányát (a ffi feleségét) és az unokáját (a ffi kislányát), aztán magát is. Ez az amerikai ffi 1 éven át minden percben meg akarta ölni magát. A fiútestvére odaköltözött hozzá és 24/24 órában vigyázott rá. Kb. egy év elteltével a hősünk jobban lett, egyedül is elvolt, elvégzett egy újabb iskolát és újranősült. 30 éves kora körül új életet kezdett.

Gondolod, h neki mondhattál volna egy éven keresztül ilyeneket, h "fel a fejjel, szép az élet, lesz jobb is"? Lópickulát.

7.

Okkal írtam amit írtam - méghogy "szerencsére"...?

Nem csak klisé lélekfröccsnek szántam.

Örülök hogy te kikeveredtél a helyzetből magadtól, viszont attól még nem kell leírni azt, aki egy kicsit pozitív próbál lenni. Olykor elég lehet ennyi. (Ebben még fejlődnöd kell.) Az én utam hosszú volt , de legalább merő akadállyal telített. Írhatsz-írhatok akármit,nem fogjuk egymást ismerni.

Attól függetlenül az utolsó mondatodban pedig... Sokszor nem a szavak kellenek,hanem társaság,igen. Ahhoz élni kell hogy valaki társaságában tudj lenni.

Neki sok szær jutott egyszerre ,az biztos, nem is lesz neki könnyebb soha. Ezzel a teherrel a szívén kell tovább élnie.

Én azt szerettem volna, ha valaki rákattint valamelyik #-re (okkal) , akkor lássa az én gondolatom is

Nem kell ide pluszegyéb összetűzés,mert más a gondolkodásunk egy dologban :)

Rendben. Ne szítsuk az indulatokat.

Minden egyes ember más. Más sors, más élet, más tapasztalatok.

ES talán a legfontosabb az, h egy öngyilkosságra készülővel FIZKAILAG és 24/24 órában együtt kell lenni, ha nem akarjuk, h kinyírja magát. FELTÉVE, h tudjuk, h mit tervez. Egyébként erről Feldmár írt egy egész jót (1 oldalt, egy fiatal nőről).