Miért nem értik meg, hogy a rengeteg bántás, konfliktus amin keresztül kellett mennem elég ahhoz hogy öngyilkossági szándékom legyen és emiatt vagyok mentális beteg?

Engem az általános iskola kivételével mindenhol bántottak, mégsem akarok öngyilkos lenni.

Körülbelül 12 éves koromig majdnem minden nap vert az anyám. Már az óvodában is piszkált a többi kisgyerek.

Egyedül az általános iskolában éreztem jól magam, de az a hat év sajnos nagyon hamar eltelt, amíg oda járhattam.

Gimnáziumban folyamatosan belém kötöttek, csúfoltak és bántottak. Annyit gúnyolódtak az egyébként normális testalkatomon, hogy evészavarom alakult ki és alvászavaros lettem. Egy idő után minden nap többször is dührohamaim voltak. A szüleim pszichiátriára vittek, egy hónapig rohadtam ott. Kiderült, hogy bipoláris zavarom és Asperger-szindrómám is van.

A traumáimtól és a rossz emlékeimtől soha nem tudtam megszabadulni és ez nem is érdekel rajtam kívül az ég világon senkit.

De én mégsem leszek öngyilkos, ugyanis én nem vagyok gyáva. Csak akarat kérdése, hogy mit tesz valaki.

A mentálisan ép emberek azért nem tudják az ilyen problémákat megérteni, mert nekik soha nem kellett a bántalmazást és a mentális betegségeket megtapasztalniuk.

Ők soha nem fogják ezt megérteni. De ettől függetlenül is, öngyilkosok csak a gyáva, semmirekellő emberek lesznek.

"Hogy akarja bárki hogy ne legyek öngyilkos?"

Senki nem várja el sem tőled, sem tőlem, sem bárki mástól, hogy ne legyen öngyilkos. Az mindenkinek csakis a saját érdeke, hogy életben maradjon. Ha valaki meghal, azzal csak ő maga jár rosszul, rajta kívül senki más nem.

Ne tegyél keresztbe saját magadnak még jobban. Nincs értelme. Inkább tanulj meg a problémáiddal együtt élni, ugyanúgy, mint sokan mások (például én is)!

Sajnálom, hogy ezen kell átmenned.

Én is kiskoromtól szenvedek. Bárhova megyek iskola, társaság, stb. bántanak. Csak egypár ember van akire számíthatok. Most még tanulok, de már évek óta bántanak a suliba stb. Nagyon nehezen bírom/bírtam. Elzárkóztam a világtól csak a szobámba éltem sokáig. Több suicid kísérletem volt (Kétszer vittek be pszichiátriára).

Hasonló cipőben járok mint te. Tudom milyen embert próbáló ez az egész. Még én sem tudtam felállni belőle, de van szakember segítségem. Őszintén az utóbbi években az ő segítségükkel nagyon sokat értem el. Még nem vagyok az alagút végén, de remélem egyszer jobban leszek.

Szóval ezzel azt akartam leírni, hogy próbáld meg szakember segítségét kérni! Van kiút! Én is nagyon nehezen találtam meg, de higgy benne, hogy egyszer neked is sikerül megtalálni a kiútat! És az NE az öngyilkosság legyen.

Amit leírtál 4/4-ben a xanax függőségen kívül minden rám is igaz és ha nekem sikerült kijutnom a gödörből, akkor neked, hogy a viharba ne sikerülne! Kapd össze magad kérlek! tudom nehéz lesz, de menni fog.