Úgy érzem mintha csak egy játékban lennék. Ez mi?

Úgy érzem hogy ez nem a valóság, csak 1 játék. Minden játékosnak (embernek) meg van szabva az ideje hogy mennyit fog élni. Mi döntjük el hogy hogyan alakítjuk a játékot (az életünket). Mindenkinek meg van a saját személyisége és kinézete ebben a játékban. A tárgyakat sem érzem valóságosnak. Semmi nem valóságos. Az hogy én egy ember vagyok és megbetegedhetek a játék része. A szerveink, ahogy fel vagyunk építve, mind egy rendszer alakította ki. Persze ezeket én sem hiszem el de én ezek szerint élem az életemet, egyébként ebben a játékban semmi nem számít, mert egyszer minden játékos meghal. A napfelkelte, a naplemente, mintha csak egy film lenne, a játék része, mi úgy látjuk a játékot mint egy filmben a szereplőket, de mi vagyunk a szereplők, közben pedig ez egy játék. Csak szeretném tudni hogy ezek alapján én normális vagyok vagy sem? Még annyi hogy úgy érzem be vagyok zárva ebbe a játékba de szabadulni szeretnék és természetesen csak egyetlen kiút van, ezt nevezik öngyilkosságnak, de nem kell félni, mert igazából nem halunk meg, ez mind illúzió, nem is létezünk valójában