Kényszerbeteg lennék vagy ez valami más? Megkeserítik az életem.

Eddig rengeteg olyan gondolatom volt/van, ami december óta tönkreteszi az egész életemet, fiatalságomat. Akaratom ellenére előjönnek, befurakodnak, és nem tudom őket elhessegetni. Emiatt a gondolatok miatt akkora nyomasztó érzés telepszik rám, hogy az szinte kibírhatatlan. Egész nap a fejemben vannak, félek, szorongok, rettegek tőlük. Már nem tudok egy jóízűt nevetni, mert ezek a gondolatok nem hagyják, hogy jó kedvem legyen. Emiatt a villanyszerelői sulit is ott hagytam, amit annyira szerettem volna elvégezni. Hiába mondogatom magamnak, és a pszichológusom, pszichiáter is mondja hogy ezek csak gondolatok, nem nyugszok meg, nem múlnak el a nyomasztó érzések.

Felsorolom az eddigi ilyen gondolataimat, érzéseimet:

1. Sokszor volt/van derealizációs érzésem, mintha nem a valóságban lennék, de ezt igazából a sok szorongásra fogtam, gondolom attól jött elő.

2. Halálfélelem, félelem a megőrüléstől.

3. Folyamatosan a saját testemre, mellkasomra fókuszálok, folyton azt figyelem, arra gondolok hogy ver a szívem, főleg ha nem tevékenykedek valamit és félelem hogy leáll. Emiatt sokszor volt már amolyan idegen test érzésem is.

4. Már nem tudok élvezetből csinálni semmit mint mondjuk egy éve, csak azért dolgozok hogy próbáljam magam lekötni, de a végén ugyanaz van = folyamatos szorongás, agyalás főként a szívverésen.

5. Egyszerűen nem tudok kikapcsolódni, ellazulni, semmire nem gondolni, a saját otthonom “börtöne” lettem.

6. Folyton előjönnek a múltból jelenetek, események amik megtörténtek velem, vagy a jövőn rágódok, azaz mindig belegondolok egy rossz szituációba, és már rögtön nem a jelenben vagyok, csak merengek magam előtt.

7. Utálok mindenkit magam körül, mert mindig belegondolok abba hogy a másik jól érzi magát és nem saját magán agyal.

6. Folytonos szívdobogás érzés, gombóc a torokban, tenyérizzadás, mellkasfájdalom.

Mégis mi a franc ez, ami velem van? Pár éve pánikbeteg voltam, de kétlem hogy ez már szimpla pánikbetegség, hisz nekik van egy rohamuk, amik véget érnek, és folytatják tovább a napot és nincsenek meg ezek a tünetek együttesen, amik nálam folyton jelen vannak. Mellesleg nekem már nincsenek rohamok. Feküdtem bent kórházban is gyógyszerbeállítás miatt, de úgy jöttem ki, hogy semmi nem változott. Szedek antidepit, szorongásoldót, és Kventiaxot, de mintha semmit nem szednék. Tudom, hogy nem a gyógyszer a megoldás, csupán arra vágynék, hogy ezek szedése mellett egy élhetőbb, normàlisabb életet tudjak élni önmagam segítése mellett. De valamiért semmi nem hat nálam. Az igaz, hogy a Kventiaxból (amit elvileg a rossz gondolatokra adtak) nem a terápiás dózist (400-800mg-ot) szedem, hanem csak 2x 50mg-ot. Viszont nem merek belőle többet szedni, nem tudom hogy reagálnék rá.