Az öngyilkossághoz közel vagyok, hogy kezdjek el dolgozni?

Mentális problémák miatt elég sokáig nem dolgoztam semmit, ez időben nem is tanultam semmit de tanulni úgy se tanulnék mivel nem érdekel semmi és nem vesz rá a lélek így csak a dolgozás marad. De világéletemben kerültem, húztam az időt hogy ne dolgozzak még bevállaltam 2 év nappalit is míg lehetett csak ne dologzzak még ami hiba volt mert akkor ha azóta dolgoznék könnyebb lett volna így egyre nehezebb ahogy tolom az időt. Volt amikor egyből elmentem dolgozni mert közel volt és akkor valahogy érdekelt a munka ahhoz képest hogy most nagyon ellene vagyok de ha nem tapasztaltam meg nem tudhatom most se hogy utálni fogom. De volt idő mikor szerettem...Azóta annyira gyötröm magam, hogy még interjúra néha néha elmegyek de első napokat nem tudok elkezdeni mivel rettenetesen szorongok ha másokkal kell több órát töltenem és dolgozni kell.

Amin már korábban is gondolkoztam de sosem tettem meg mert mindig volt kis remény de folyton lepasszolom a munkalehetőségeket mert 1 álommunka nem sikerült pedig az mindent megoldott volna, felvettek volna simán csak akkor féltem a 3 műszaktól és nem vállaltam inkább, utána jött az a munka amit utáltam, azóta persze mai fejjel simán vállalnám a 3 műszakot csak ott dolgozzak...lehet ha dolgoztam volna ott nem lenne igazán álommeló de kis ideig volt tapasztalatom megnézni így mégis úgy gondolom hogy álommunka lett volna de amiatt a hülye döntés miatt szenvedek azóta is...6-7 éve dolgozhatnék már csak mindig halogatom pedig szeretnék több éves tapasztalatot mivel tanulni nem akarok és ha dolgoznék nem cseszegetnének a gyenge tanulmányi eredményemmel de most nem megy valamiért egy ideje...annyira felborult az életem hogy jobb lenne ha nem is lézetnék többet, nincs értelme...lehet jobbra alakul az életem és elkezdek dolgozni, lesz pénzem de a múlt miatt úgy érzem a jövőm is már kőbe lett vésve..nincsenek barátaim senkim nincs szinte...egyedül vagyok teljesen. Már semmi nem boldogít,ami kicsit is örömet okoz az abban a pillanatban el is múlik...Pedig értem el kis sikereket az életemben de most csak a rosszakra tudok gondolni....most is lenne munkalehetőség de félek a beosztástól és nem tudom képes lennék a bevállnalni ha a 3 műszakot annó lepasszoltam és itt valami 3 nappal 3 pihenő 3 esti lenne de van aki ismeri gondolom...a munka olyan amit csinálnék de mindig valami miatt lemondom és ezt nem szerertném ha csak addig nem találok valami jobbat...van amúgy sok munka lehetőségem de a félelmeim miatt lepasszolom; lemondom. 6-7 éve dolgozhatnék és ehelyett csak azt látják hogy munkakerülő, megbízhatatlan vagyok, lusta meg minden..ezeken akarok válztotatni és hátha az öngyilkosság is elhomályosodna....ha lenne pár segítő, jószándékú válasz az most jól esne, ha lehet akkor kerüljük a lekezelő, rosszindulatú megjegyzéseket.*** Huszonéves nő vagyok.