Elrontok valamit és egész nap ezen pattogok. Hogy felejtsem el?

Mondogasd magadban: Jogom van hibázni, jogom van tévedni!

Nem szándékos volt és nem is vagyok a Mindenható!

Amúgy hidd el, a főnököd nem kattog ezen, ő békésen iszogatja a teraszon a fröccsét. Tedd te is azt.

legközelebb nem hibázom el.

hibából tanulok. mindenki így kezdi.

majd ha ezek nem segítenek:

a feljövő gondolatot észlelek rá szólok magamra, hogy "hülyeség". Minden alkalommal következetesen. Illetve próbálok mást gondolatokat találni.

Ha ez sem elég, gondolatban megverem az illetőt, de csúnyán. Vagy múltkor átvertek egy bárban, de csak utólag kezdtem vergődni rajta: gondolatban felgyújtottam a bárt.

De meg lehet próbálni pozitív véget is elképzelni: főnököd legközelebb (nyilván nem viszi túlzásba) megdícsér, vagy legalább azt mondja, hogy rendben van, vagy megbocsájt.

Én is utólag kattógós vagyok. Nehéz ügy, átérzem.

Sajnos én is ilyen vagyok, nagyon nehéz. Képes vagyok napokig rágódni.

Főleg, hogy ha hibáztam, elég ingerülten jelzi a főnök.

Pedig még csak próbaidőn vagyok.

Nem tudom, mi lesz később.